HTML

Hűvös vadász

Csajozás és önreflexió. Tudatos élvezet.

Friss topikok

  • rekettye: ...mondjad! :D (2010.10.27. 00:31) Tovább is van
  • huvosvadasz: Na, úgy látszik sikerült túlzásba vinni az okoskodást a sztorizás kárára :). Semmi nem lett. Egyik... (2010.09.13. 15:41) Hihetően tagadni
  • rekettye: Nohát! Eddig azt hittem, hogy a véleményemmel egyedül vagyok - én lennék ElsőŐ :). Ezek szerint vi... (2010.08.31. 19:46) Mi a cél
  • huvosvadasz: @hemill: Hát sokkal intenzívebb volt az egész szitu, szóval nem annyira meglepő :). De azért neke... (2010.08.27. 22:06) Kamionosok és kurvák
  • huvosvadasz: Hát beakadt ez a félmondat, ha vonatozásról van szó, akkor ez ugrik be először, de szerintem a fél... (2010.08.21. 16:46) Ültünk a vonaton

2010.08.23. 09:25 huvosvadasz

Sziget szombat

Igen, ez már több, mint egy hete volt, de azért csak megörökítem, mert nekem jó volt. Elleszek ezzel a hét végéig, amikor újra vadászni indulunk. Mondjuk pénteken az épp frissen újra szinglivé avanzsálódott Magashelyes tett egy szomorkás megjegyzést, hogy hát már lassan egy éve toljuk együtt, aztán mégis semmi eredmény. Hát hiába, mást kajtatunk. Ő szép, rajongó, szórakoztató feleséget akar meg gyereket, én meg szép és/vagy kedves és/vagy csinos és/vagy dögös csajokat. Sorban. Gyerek meg már van. Irigyel is érte rendesen, ami meglepő. Majd ezzel fogom fényezni a csajoknál, ha valéaha is belemegyünk olyan helyzetbe, hogy együtt nyomulunk több nőre.

De vissza egy héttel korábbra. Tehát péntek után jött a szombat,ahogy az lenni szokott. A hajnali hazaérkezés után, ahogy egész héten, délben ébredtem. Aztán megnéztem a telefont, láttam, hogy még korán van, ezért gyorsan aludtam még 2-3 órát. De délre már ott volt az SMS az előző esti kis szőkétől, az Angolnak látszó lánytól, hogy ha kiérnék háromig, akkor megkérne egy szívességre, ami az lett volna, hogy videózzam ahogy a havervagy táncon ugrál, amit előző este már jól lefikáztam. Négykor már válaszoltam is neki. Nem járja ez a rámenősség. Estére az volt a terv, hogy Magashelyessel alkotunk valamit odakint, nem kellett nekem ehez egy előző nap felszedett lányka asszisztációja. Új nap, új kihívások. Persze a szigeten megismert lányokkal érdemes újra összefutnia szigeten, mert ott elég buli és oldott a hangulat, mindenképp izgalmasabb és könnyebben fokozható a dolog, mint egy városi randin. Viszont a vadászat, az vadászat. Válaszoltam, hogy majd csak estefelé leszek, erre azonnal jött valami kedveskedős üzenet. Ezt már hanyagoltam, nem akartam túlhúzni. Gondoltam nálam a labda, majd az éjszaka folyamán jelentkezem. Ha úgy alakul, akkor találkozom vele, ha nem, akkor meg leadom a szigeten egyébként a haverokkal is gyakran előforduló itt vagyok, oda megyek, eljöttünk, keresem az X-et, stb. műsort. Gondolom ismerős.

Ennek ellenére este kilenc után pár perccel csörögött a telefonom. Szerencsére a Maiden időben kezdte a botrányosan szarul hangosított koncertjét, azért nekem nem volt muszáj meghallanom a hívást. A koncert után előbb a többi haverral, aztán Magashelyessel ütköztem, közben ráírtam a lányra, hogy merre jár. Nem jött válasz reggelig, mint kiderült mire írtam kb. ki is dőlt. Mázli. Nincs sértődés, van szabadság.

Mi meg nekivágtunk Magashelyessel megkeresni a nőket. Mert rengeteg ember volt mindenfelé, de az összes táncolós helyen kemény kolbásztúlkínálat volt. Az is valószínűtlennek tűnt, hogy sokkal több pasi lenne kint, mint nő, meg az is, hogy a nők nagy része koncerten rázza. Szépen körbejártunk minden gyanús helyet, a végére a Roma sátor maradt, mert hű vadásztársam valahol azt a pletykát hallotta, hogy na ott vannak a jó nők. Hát amikor odaértünk, akkor épp szinte senki nem volt, mert épp átszereltek a zenekarok. Illetve volt egy vörös, kékszemű lány, aki közvetlen mögöttünk sétált ki. Megállapodtunk benne, hogy jó fajta. Kijöttünk, lassítottunk, elment mellettünk, majd véletlen megállt 2 méterre telefont buzerálni. Nem telefonál, csak buzerálja. De rajtam volt a para, nézegettük inkább a bungee jumpereket, aztán egyikünk se ment oda, inkább bátran lekoccoltunk. Aztán elég mérges voltam magamra, hogy nem próbáltam meg legalább. Ez egyre szarabb érzés, de így is kell lennie, mert erre tréningezem magam egy júliusi Holdudvaros merengős, nemcsajozós, felismerésben gazdag este óta.

Tovább mászkáltunk, találkoztunk Magashelyes egyik kis kolleginájával, meg annak lét külföldi barátnőjével. Az egyik kicsit helyes, kicsit visszafogott és elég magas volt, a másik elég alacsony, nagyon viszafogott és nagyon indiai. Én be akartam nézni Soerii és Poolek koncertre, ő meg el akarta veszteni a csajokat, szóval velem tartott. Az egész szigeten minden koncert amit láttam pontosan kezdődött, de ezek a töketlenek 25 perccel a kiírt idő után még mindig hangolgattak, úgyhogy hagytuk őket. Irány valamelyik zenés, táncos, csajozós hely. Most a Présház melleti, asztalontáncolós, mindig túl fiatalokkal telelevős de legbulisabb helyet próbáltuk be. Nekem nem jött be, de a cimbit elkezdte nézegetni egy elég tehetséges lány... aki egy kevésbé tehetséges pasival ölelkezett és táncolt.

A töketlenség másik fő mestere azért ott van a szeren - ahogy elengedte a pasi a lányt (vagyis már nem ölelkeztek, de még táncoltak), szépen belépett kettőjük közé és és eladott egy olyan klasszikus lekérést, amiből száz éve tuti párbaj lett volna. A lány mosolygott, engedett, a fickó meg odébb somfordált. Aztán a lány megköszönte a pörgetést, és visszafordult a fickóhoz. De Magashelyes még ügyeskedett ott valamit, én meg meguntam a helyet és a helyzetet, gondoltam mégis belenézek a koncertbe, ami ott volt kb. 100 méterre. Az pont elég is volt, hogy szembejöjjön a kis vörös. Majdnem el is mentem mellette, aztán ettől úgy bepöccentem magamra, hogy inkább leszólítottam. Meg fel arra, hogy kísérjen el a koncertre. Kintről hallgattuk végül, közben beszélgettünk, meg hevertünk a fűben. Aztán amikor vége lett, és közölte, hogy menne elindultunk. Átkaroltam, átkarolt. A VOLT terasz mellett elsétálva szépen berángattam táncolni. Az is működött. Na, gondoltam ez már megy a maga útján. Egy bibi volt csak, a lány kora. 36. Na meg mégegy meglepetés - valami, ami talán még sosem történt meg velem, hogy egy nő elhúzza a fejét amikor megpróbálom megcsókolni. De hát mindent ki kell próbálni egyszer. Fennakadás nélkül vittem tovább a játékot, és elmentünk a pulthoz, hogy megigyuk azt a páleszt, amit két perccel korábban buktam el egy zenei fogadáson.

Azért nem kellett sokáig azt gondolnom, hogy én néztem el a jeleket, mert a pultnál nekem szegezte a szokásos értelemetlen felvezető kérdést: "ha kérdezek valamit, megígéred, hogy őszintén fogsz válaszolni?". Most komolyan, ki mondja erre binkóban, hogy igen? Hát én nem. Mondtam, hogy nem, de azért tegyen egy próbát. Miért nyomulok rá, ha van barátnőm. Na ez meglepett. Nem az, hogy honnan vette, hogy van - az egyértelmű. Feltehetőem Harcosanyut emlegettem, mint egy barátnőmet valami téma kapcsán. Néha félreértik. De a karolgatás az még OK volt neki egy foglalt pasitól. Illetve nem csak OK, de viszonzandó is. Pedig hát az a továbbiak előszobája. Nő. Könnyű helyzetben voltam, mert ráhúzhattam, hogy ezt jól félreértette (és innentől kezdve egy kicsit sem volt kérdéses a vonzódása), de azt gondolom, hogy ha azt játszom, hogy van csajom (ill., ha lett volna), de valami határozott választ kap, az ugyanúgy működik. Pl. azt mondom, hogy mert tetszel, vonzónak talállak. Ilyen hatással vagy rám. Mittomén. Tanulságos.

Táncoltunk még, de másodszor már nem akartam bepróbálkozni a csókkal. Gondoltam kemény leszek, neki kell kezdeményeznie. Úgy is lett. Hazafelé a HÉV megállóban ücsörögve az egyik piszkálódásomra ez volt a válasz. Azt nem éreztem benne, hogy hazavihetném, ahhoz túl öntudatos volt, de a másnap felől nem sok kétségem volt. A villamoson megkérdezte, hogy miért nem szállok le, amikor le kellett volna. Én meg visszakérdeztem, hogy jön-e. Alapvetően béna duma lenne, de csak dramaturgiai magaslabda volt. A válasz az volt, hogy dehogy, ahogy vártam. Én meg mondtam, hogy na ezért. Aztán leszálltunk az ő megállójánál, ahol elkezdett búcsúzkodni, amitől mégis csak kedvem lett házig kísérni. És itt lett vicces a szitu. Jöttek a kifogások, hogy nem kell, hogy késő van, hogy messze van. Persze ezekre volt válasz, mert hát ha nekem jó valami, akkor a másik nem nagyon tudja bebizonyítani, hogy nem.

Aztán jött a végső érv, hogy mert egyedül szeretne hazasétálni. Értsd: pasim van, félek, hogy meglát/meglátnak. Na ez nem ebből az egy mondatból következett, hanem a hirtelen a semmiből megjelenő (félelemszerű) tiltakozásból, meg abból a momentumból, ahogy rákérdezett, hogy ha van barátnőm, akkor miért nyomulok rá. És akkor itt bennem feloldódott és lezárult az egész rövidke történet. Valahogy azt éreztem, hogy jó ez így, szép este volt. Egy pici nyomás és határozottság kellett volna csak, hogy tovább vigyem a dolgot, hogy megszerezzem a telefonszámát, megbeszéljek másnapra egy találkát a szigeten. De abban a pillanatban meg még öt percig úgy éreztem, hogy ez így volt klasz. Elengedtem, ami formailag úgy nézett ki, hogy megkérdeztem, hogy találkozzunk-e még. Aztán ezért még később bosszankodtam egy sort, mert ebben az esetben az a tény, hogy foglalt volt a lány pont feloldotta volna a kezdeti kor dilemmát és az abból fakadó lelkifurdit.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://huvosvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr692240141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása