HTML

Hűvös vadász

Csajozás és önreflexió. Tudatos élvezet.

Friss topikok

  • rekettye: ...mondjad! :D (2010.10.27. 00:31) Tovább is van
  • huvosvadasz: Na, úgy látszik sikerült túlzásba vinni az okoskodást a sztorizás kárára :). Semmi nem lett. Egyik... (2010.09.13. 15:41) Hihetően tagadni
  • rekettye: Nohát! Eddig azt hittem, hogy a véleményemmel egyedül vagyok - én lennék ElsőŐ :). Ezek szerint vi... (2010.08.31. 19:46) Mi a cél
  • huvosvadasz: @hemill: Hát sokkal intenzívebb volt az egész szitu, szóval nem annyira meglepő :). De azért neke... (2010.08.27. 22:06) Kamionosok és kurvák
  • huvosvadasz: Hát beakadt ez a félmondat, ha vonatozásról van szó, akkor ez ugrik be először, de szerintem a fél... (2010.08.21. 16:46) Ültünk a vonaton

2010.08.15. 20:19 huvosvadasz

Sziget péntek

Sajnos erről csak holnap beszélhetek, mert elment a nap - most rohannom kell elvarni a szálakat és érdekessé tenni a vasárnapról szóló bejegyzést.

Szólj hozzá!

2010.08.14. 18:37 huvosvadasz

Sziget csütörtök

Be kell lássam, hogy továbbra sem vagyok jó szigetcsajozásban. Ennek az egyik oka az, hogy kurvára leköt, ha jó koncertet látok, és ha már nem is nyomom azt a magamból kifordulós - vagy inkább teljesen befordulós - bulizást, mint mondjuk tíz éve, azért ez nagy hendikep. Elmegyek egy koncertre, keresek egy jó helyet, ott körbenézek és persze nagy valószínűséggel még csak célpont sincs, mert miért lenne 15-20 ember között, akik életkorban sokkal jobban szórnak, mint egy szórakozóhelyen. Hogy arról már ne is beszéljek, hogy a sziget tele van mindenféle nőkkel akik képesek kijönni csak a buli miatt. Esetleg kifejezetten a pasijukkal.

És nem elég, hogy eleve nagyobb szénakazalban keresem a tűket, még csak nem is vagyok olyan alapos. Valahogy nagyon nem adja magát, hogy a koncertet bámuló közönség között krúzoljak, amíg ha lemegyünk valami bulihelyre a városban, akkor ez az első dolgunk. Meg a második, és a harmadik is. A negyedik az, hog vesznük egy sört, de aztán az ötödik... Tehát a szigetre valami más stratégia kéne. Vagy talán csak rá kéne jönni, hogy hol jobbak az arányok, meg az esélyek. A koncertek utáni bulik jók lennének, csak az már elég későn van - a szigeten az idő is másképp jár - kettőkor a legtöbb helyen a városban pont csúcsidőszak van, itt kint meg már javában áll a sausage party. Korábban kezdik, korábban fáradnak. Ez mondjuk nekem kicsit érthetetlen - hát nincs ezeknek belső biológiai órájuk?

Na de vissza a csütörtök estéhez - azért a Zagar koncertre sikerült úgy besétálni, hogy pont egy célpontnak látszó lány mögött kössek ki az immár mobiltelefonos ex-punk barátommal meg a barátnőjével. Fél óra után le is pattantak, addigra a folyamatosan hátrafele nézegető és SMS-ezgető lányka az aprócska tolató manővereinek köszönhetően már mellettem állt. Meg is szólítottam, de nem volt sem elutasító, sem nyitott. Pont, ahogy a tánccal is. Nem nyitott testbeszédileg, de amikor két lépéssel hátrébb húzódtam, akkor ugyanúgy mellettem volt egy pár szám múlva, mint amikor előbbre kúsztam egy picit a színpad felé. Amikor visszafogottabban táncoltam, akkor ő is visszafogta magát, amikor meg jobban megeresztettem, akkor ő is. Jól szórakoztam ezzel a kísérletezgetéssel, nyilván nem volt részéről teljesen tudatos a dolog (főleg a tánc, mivel egymás mellett álltunk és nem egymás felé fordulva), de mintha olvastam volna valamit arról, hogy van valami tudat alatti szinkronizáció, ami a szimpátia jele. És fordítva - az ilyen apró szinkrontrkökkel szimpátiát lehet kelteni.

Mégegyszer mondtam neki valamit, röviden és kedvesen válaszolt, meg zavarba esetetten mosolygott, de ennyi. Aztán bepróbálkozott nála egy erőszakosabb de lúzerebb (hát nyilván...) fickó is, aki aztán rövidúton lepattant. Nekem itt már nagyjából egyértelmű volt, hogy a pasijával SMS-ezget. Kifelé még váltottunk pár pillantást, aztán nem teljesen véletlenül újra láttam az egyik bulihelyen néhány vérszegény angol futballhuligánnak kinéző fickóval. A pasija annyira megörült a lánynak, hogy 15 perc málva már a pulthoz támasztva nézte, ahogy a nője ugrál meg táncol előtte.

Na meg szembejött egy lány, akit nyár elején szedtem fel a Holdudvarban és akit - ahogy mostanában szoktam - nem hívtam fel. Le is volt akadva egy picit. Na nem azon. hogy nem hívtam, hanem hogy összefutottunk. Ezt egyébként nem értem, a szigeten előfordul az ilyen. Rám is akadt persze a maga nagyon nem szexi és visszafogott módján én meg szemét módon kihasználtam, hogy lett társaságom, mert kicsit húzni akartam a koncerten látott lányt. Meg amúgy sem akartam hazamenni.

A koncertes lány persze véletlenül észrevett, és véletlenül kicsit jobban nézegetett ahogy kiszúrta, hogy én is nővel vagyok. Így megy ez. Én meg miközben táncolgattam meg beszélgettem a Faarcú lánnyal, azt nézegettem, hogy akad-e még célpont és azt méregettem, hogy bevállaljam-e őt. De valahogy nagyon nem ment volna. Pedig az adottságai egyáltalán nem rosszak. Nagy kerek mellek, pici nőies teltség, szőke haj, kék szem, de annyira fénytelen, visszafogott és nemszexi az egész jelenség, hogy az már komolyan taszító. Akinél én kétszer többet mosolygok azzal szerintem komoly baj van. Vagy ha nem is, hát dugni nem fogok vele akkor sem, ha ő nagyon szeretné. Pedig a maga suta módján próbálkozott a lány, még hozzám is ért magától legalább kétszer. De azt is olyan bizonytalanul, hogy az valami félelmetes.

Ez egyébként utólag tanulságos volt. A túlzott visszafogottság, a mozdulatokban rejlő félénkség nem egyszerűen csak nem vonzó, tehát nem csak a vonzalom hiánya jelenik meg, hanem egyenesen taszító. Nekem legalábbis az volt, és hát én még csak egy pasi vagyok, nálunk meg azért nem alapfeltétele a vonzalomnak, hogy a másikat határozottnak lássuk. Ezt megjegyeztem egy életre. A Faarcú lány meg talán sosem fogja megtudni, hogy miért sikertelen.

Szólj hozzá!

2010.08.12. 19:04 huvosvadasz

Sziget szerda

Szeretek másnapos lenni. Ha lefekvés előtt iszom elég vizet (1-1.5l), akkor ébredés után csupa kellemes mellékhatás fogad. Arról már rég leszoktam, hogy annyira szétcsapjam magam, hogy másnap a rosszulléttel kelljen küzdenem, így viszont szimplán szürke, puha, nyugodt kábulatban telik a nap. Na meg folyamatos éhségérzettel és persze zabálással.

Pár hete egy antibiotikum kúrának köszönhetően ráálltam arra, hogy igazán keveset iszom. Leginkább csak 1-2 sör. Akkor csináltam egy érdekes kísérletet, megpróbáltam placebó berúgni. Na jó, becsípni. Előhívni azt az érzést, amit máskor jobban beállva tapasztalok. Egész jól működik. Na tegnap erre nem volt lehetőségem. Magashelyes nagyon belelendült, ezért már fél tízkor bevertük az első tüskét. Aztán mivel biztos, ami biztos ő fizetett - így lehet igazán gyorsan és biztosan felborulni - muszáj volt hamar megejteni egy második kört is, amikor meg én hívtam vissza.

Koncerten ismerkedni elég nehézkes. A leszólítás vagy a kapcsolatfelétel abszolút könnyen menne, mert van téma, meg úgy általában láthatólag mindenki sokkal nyitottabb, csak hát épp célozni macerás. A Quimby alatt is csak kerestünk egy jó helyet, aztán ott ugráltunk egy picit. Voltak körbe lányok, persze volt, aki nagyon lelkesen nézegetett amikor feltüntünk, de ugye mint azt már korábban írtam, egy nő csak akkor jelez intenzíven, ha nagyon jó pasinak talál magához képest. A reláció megfordításából pedig érthető, hogy ilyenkor ha nem nagyon részeg és kiéhezett az ember, akkor miért nem lép. Na jó, nem volt szörnyű a lány, csak olyan átlagosan semmilyen kis alterrajongó.

De az elmegy szint egy ideje már nem elég. A koncertek után kőröztünk egy kicsit a táncolós bulihelyek között, de a legtöbb totál sausage party volt. Ezen gyorsan meg is lepődtem, mert egy óra körül azért ehhez még kicsit korán volt. Talán hétvége felé jobb lesz. Az egyik helyen aztán kicsit leragadtunk, mert volt pár ígéretes lányka, de aztán nem lett velük semmi. Jeleztek, nyitottam, nem fogadták, aztán megint jeleztek. Hát ez van. Talán tényleg csak bulizni jöttek. Furák az emberek. Magashelyes ugyanígy járt. Aztán ránk akadt valami hollandiai magyar lány, meg a holland barántői. Olyan mocsok részegek voltak, hogy majdnem brittnek néztem őket. Na jó, annyira azért nem, de már bőven a vicces kategória, aki ötödször is odajön beszélgetni meg táncolni, meg udvarolni mert nehezen hiszi el, hogy tényleg nem dugunk.

A becsület kedvéért leszólítottam két tizennyolc körüli kiscsajt, akik a többiektől tizenöt méterre táncikáltak és beszélgettem velük pár percet, de nem haladt semerre a dolog, úgyhogy szépen ott hagytam őket. Így utólag visszagondolva totál simán ment a dolog, ami ugyan nem meglepő, de mindenképp viccessé teszi a máskor elővezetett vekengéseimet, görcsöléseket.

Talán annyit csinálhattam volna másképp, hogy menet közben elkezdem komolyabban venni a dolgot, kicsit keményebben próbálkozni ha nem is az eredmény, de inkább a gyakorlás miatt. Így túl könnyű azt mondani, hogy nem igazán érdekesek, aztán ott hagyni őket. Nem mintha nem ez lett volna a helyzet. Na ezentúl az lesz, hogy ha már beleugrottam valamibe, akkor addignem tágítok, amíg ki nem provokáltam az érdeklődést és a vonzalom jeleit. Akkor sem, ha menet közben - vagy akár az elején - kiderül, hogy nem érdekel az illető. Most hírtelen be is ugrott erre egy jó analógia edzésről. Nem mondom el, mert csak nekem érdekes, de a lényeg az, hogy azokra a helyzetekre, amikben gyorsan, vagy nyomás alatt nagy biztonsággal kell reagálni, automatizmusokat kell kialakítan. Az pedig gyakorlással megy.

Szólj hozzá!

2010.08.11. 19:09 huvosvadasz

Megyek szigetelni

Az egyik februári bejegyzés alatt érdekes beszélgetés kezdett kibontakozni, majd írok pár postot a témában. Izgalmas lesz. Most viszont megyek és belevetem magam a szigetelésbe. Persze másképp mint eddig. Régen - na jó, nagyon-nagyon régen - szinte minden buli arról szólt, hogy le vannak szarva a csajok, csak a haverok számítanak, a buli, a közös élmény. Nőért ezt nem rúgjuk fel. Aztán - főleg az első vadásszezonban - ez már nagyon nem így volt. A haverok általában komoly vadásztársak voltak. Közös nézelődés, dumálgatás, célozgatás után, ha valakinek kapása volt, akkor a másik nem zavart be. Sőt, ha kellett besegített.

De a sziget az valahogy sziget maradt. Ott valahogy mindig visszajött az a csak a buli számít érzés, pedig a pályafutásom alatt volt már három is, amikor szabadon csajozhattam volna. Na jó, kettő volt, a harmadikat meg én úgy tekintettem. De igazából a szigeten még senkit nem szedtem fel. Na jó, ez sem igaz, mert korábban megsmert nőket igen, de az ugye nem vadászat. Bár két éve felszedtem egy nőt, de akkor nem lett volna szabad, meg abból - főleg emiatt - nem is lett semmi.

Na de majd most... ma Magashelyessel fogunk portyázni, a hét hátralévő részére meg egyelőre nincs komoly társaság, csak az egy darab hozzám hasonlóan elszánt ex-punk haver a régi töketlen befordulós gimis-egyetemista társaságból. Na meg a lány, akit azért nem vesz feleségül, mert ez a non-konformizmusának az utolsó bástyája. Az utolsó előtti a mobil telefon mentesség volt, de mivel azt most 2000Ft-ért kap a hetijegye mellé, ezért legalábbis a hét végéig csak a házastárstalanság marad neki. Ja, amúgy jó arc.

Szólj hozzá!

2010.08.10. 20:22 huvosvadasz

Ültünk a vonaton

Na, hogy legyen valami nőmentes történet is. Hárman vonatoztunk hazafelé az edzőtáboról egy valószínűtlen és természetesen légkondícionálatlan Bzmot-on, amikor másfél óra zötykölődés után az egyik haver megkérdezi tőlem, hogy nem érzem-e a cigi szagot. Mondtam neki, hogy biztos csak valamelyik arc dohányos azok közül, akik mellette tolongtak, hogy majd a következő megállónál leszáljanak. Mert ahhoz mindig előre tolongani kell.

Aztán én is megéreztem, és kiszúrtuk, hogy egy faszi vígan cigizget a nemdohányzó kocsiban. A haver el is indult lebeszélni, én meg mentem nyomatékosítani a mondanivalóját. Nem sakkozók vagyunk, de rajta kevésbé látszik az, ami rajtam meg jobban. Két lépést kellett volna csak megtennem, de már az elsőnél felborítottam egy banyatankot (nyuggerek által használt kerekes szatyor), ami elfoglalta a folyosó felét. De én egy udvarias gyerek vagyok, ezért ahelyett, hogy rámordultam volna a nem annyira öreg emberre, hogy a faszért nem tudja máshova rakni, szépen elnézést kértem miután visszaállítottam az úttorlaszt.

Az meg, hogy a fiatalok a bunkók - szemben azokkal, akik nem tartják magukat fiatalnak - egy olyan sztereotípia, amit az egyébként MÁV-Start pólban feszengő hatvan körüli úr nem akart tovább erősíteni. Kedvesen megkérdezte tőlünk, hogy mit mászkálunk és miért nem ülünk le már a seggünkre. Csak így, finoman, ahogy úriemberek közt illik. Miután eloltattuk a cigit, közöltem az öreggel, hogy egy picit talán udvariatlan volt velem. Elnézést kért, de valahogy azt gyanítom, hogy nem az őszinte megbánás mondatta ki vele, inkább csak akkor nézett meg jobban magának.

Amúgy érdekes volt tíz nap elszigeteltség után szembesülni a türelmetlen, intoleráns társadalmunkkal, mint mindig... Pedig a kocsiban nem volt több, mint harminc ember, ezek közül is csak max a felét láttuk. Ebből az egyik szemrebbenés nélkül rágyújt a nemdohányzó kocsiban, másik kettő kurvaanyázik a kijelölt helyen bicajjal vonatozókkal, hogy nehét tőlük a fel- és leszállás (ők spec nem szálltak semerre, csak ugattak), a harmadik meg leolt egy apró balesetért, amiért ő a felelős.

Az a jó ezekben az edzőtáborokban, hogy utána egy pár hétig az ilyen balfaszokon, meg az előző bejegyzésben szereplő hülye picsán csak mosolyog az ember. Tudati reakció van, érzelmi nincs.

2 komment

2010.08.10. 09:56 huvosvadasz

Újra itt

Az elmúlt tíz napban edzőtáborban voltam. Igaz, hogy az eddig megszokotthoz képest hihetetlen luxus körülmények között - értsd: a lepukkant gyerektábor nem az erdő közepén volt, ahova még a térerő sem ér el, hanem a Balaton partján, ahol ha szaggat is, de legalább van EDGE-es mobil internet - nem nagyon volt miről írni.

Északi part, abból is az elhagyottabb rész, körbe mindenütt gyerektáborok 15 év alatti lányokkal. Kicsit sem csajozós, de azért annak ellenére, hogy így belógott a civilizáció, most is megvan a szokásos megtisztulás érzés, végtelen nyugalom. Azért ha már volt valami kis netkapcsolat, nem töltöttem teljesen haszontalanul az időt. Pár hete olvasgattam az Érett nők blogot és egészen kedvet kaptam az éretlenebb érett nőkhöz. Vagyis inkább a negyven alatti anyukákhoz. Az anyukasághoz nem ragaszkodom, de ha lehet, legyen foglalt. Szemét vagyok, tudom. Így viszont izgalmas és lehatárolt a játék.

Ilyen nőket - gondolom nem meglepő módon - az iwiw-en lehet felhajtani, leginkább a Csajok és Pasik alkalmazásban. Ami érdekes az, hogy milyen sokaknál vannak kint a családi képek és van beállítva, hogy "Szétnézek, bármi lehet". De ami még meglepőbb lenne, ha nem foglalkoznék ennyi ideje a nőkkel, az az, hogy hányan mennek bele explicit flörtölésbe, azok köüzl, akik azt választották, hogy "Csak úgy" van ott, csajozós-pasizós szándék nélkül.

Na egy ilyen, MILFnek még fiatal 31 éves anyukával próbáltam a tábor alatt randit leszervezni. Sőt, hát szinte rám ugrott és a hét közepén ő mondta, hogy másnap találkozzunk. Sikerült kihúznom a dolgot hétfőig, ügyesen adagolva a lelkesedést. Ez egyébként nem egyszerű, az időzítéssel mindent el lehet szúrni. Csak akkor szabad maximálisan befűteni a kis jelöltünket, ha tudunk vele találkozni pár napon belül, különben könnyen meggoldják magukat. A nők ilyen kérdésekben impulzus alapon döntenek.

Ebből a szempontból direkt jól jött, hogy nem adta meg lesőre a telefonszámát és írásban beszéltük le a randit. Még csak a hét közepén jártunk, 4-5 nap szerintem elég idő ahhoz, hogy nagy eséllyel meggondolja magát a másik, találjon egy újabb jelöltet, stb. amikor végül megírta a számát, két napig nem hívtam, amikor hívtam nem vette fel, amikor visszahívott én nem voltam teló közelben, és aztán megint nem hívtam vissza. Türelmetlenkedett is iwiw üzenetben, de ezzel értékes napokat nyertem, végül szombat este beszéltünk, ami szinte tökéletes időzítés. Elég fáradt voltam az egész napos program után, de azért elszórakoztattam egy félórát és végül én raktam le - ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Az egész túl simán ment, már az elején gyanús volt. Az is, hogy nem volt benne semmi óvatoskodás - végülis az iwiw profilja alapján együtt él a férjével. Persze jött is hétfőn dél körül a hívás, aztán mivel azt nem vettem fel és nem is hívtam vissza, pár órával később az SMS, hogy berezelt. Izé... mégsem jó, ne haragudjak. De nyilván arról van szó, hogy jó volt egy kicsit online játszadozni amíg nem volt otthon a család. Nem válaszoltam semmit, mert erre nincs mit. Ha lemond valaki egy randit, de találkozni akar, az kezét-lábát töri azért, hogy kapjon mégegy esélyt. Az, hogy ne haragudj, az nem ez a kategória. Ugyanakkor egy családos csalónak tényleg közbejöhet bármi, egy online rosszalkodó nagylányt meg azért jó eséllyel meg lehet ingatni, mert ilyenekkel a legtöbb nő csak akkor szórakozik, ha tényleg hiányzik neki valami.

Hogy mit fogok lépni, azt már tudom, csak még azt nem, hogy mikor és hogy hol. Az incselkedő levelezés közben ő írta magáról, hogy az ismerősei szerint nem használja ki a lehetőségeket, ezt fogom az orrára húzni megfelelő kivárás után. Hogy mi a megfelelő, azt nem tudom, de az, hogy ma nem reagáltam, hogy nem tudott elérni az mindenképp piszkálja, ha egy picit is érdeklem. Márpedig azzal, hogy mi van, ha egyáltalán nem, nem érdemes foglalkozni. Ha várt valami választ akkor baszni fogja a csőrét a dolog. És ilyenkor a legtöbben valami "OK, semmi baj, előfordul az ilyen" jellegű felmentést elvárnak. Sőt, talán azt is, hogy az ember megkérdezze, hogy mikor találkozzunk legközelebb. Még akkor is, ha egyáltalán nem akarnak találkozni. Ezért ezt én pl. sosem kérdezem meg. Ha a másik akarja, akkor küzdjön érte, és egyben lássa is, hogy nekem aztán innentől kezdve egyáltalán nem fontos. És tényleg nem - a veszett fejsze nyelét nem csiszolgatjuk. Egyet talán belerúgunk, hátha mi van, de max. ennyi.

Itt most minden amellett szól, hogy pár napig ne reagáljak. Egyrészt bejelentkezhet - akár úgy, hogy elküld a fenébe, amiért szerinte megsértődtem, másrészt időzítés ügyileg is így optimális. Szerdától a Szigeten vadászom, bulit fix nő miatt sem hagyok ki (erdőbe ugye nem viszünk fát), hátmég olyanért, aki már egyszer kifarolt. Akkor viszont marad a jövő hét, az meg még messze van. És hogy végleg kiakasszam azokat, akik szerint sokat matekozom, ebből viszont következik az is, hogy ha végül én írok neki, akkor az nem SMS-ben lesz, hanem iwiwen, mert az mondjuk egy napnál hosszabb szünet után összesen egy telefonbeszélgetéssel meg egy randi lemondással a hátunk mögött már nem adekvát.

Szólj hozzá!

2010.07.28. 13:55 huvosvadasz

Utórezgések

A péntek esti nagy sikerre való tekintettel szombaton is kinéztem a Szigetre (hova máshova...). Persze most nem volt társaság, mert Magashelyes elvileg valami koncertre ment a nőjével. Azért csak elvileg, mert a péntek esti előadása után azért nem lepődnék meg, ha az a nő már múltidő lenne. Ha nem az, akkor meg nagyon ragaszkodik szegény. Más társaság meg mostanában nem nagyon akad. Mindenki vagy külföldön van, vagy épp boldognak remélt kapcsolatot épít.

Először becéloztam a Holdudvart, az előző esti fényes sikerek színhelyét. A tudatomban részletesen felidéztem, hogy milyen érzés volt, amikor ott hagytam az egyik korábban fel nem hívott nőt, miután megbámult vele egy másik, majd ketten is mozdultak rám a bárpultnál. Na, hát ez nem sokat ért. Vagy nem volt elég erős az imaginációm, vagy előző nap volt valami a levegőben, ami aznap nem. Mondjuk eleve kevesebben voltak, kicsit kattogtam is rajta, hogy azért az előző napi találkozásokból (három ismerős, eből kettő erős női érdeklődő), azért juthatott volna egy akkorra is. Persze mindegy. Én sem nagyon láttam olyat, akivel szívesen kezdenék. Ilyen határeset nőcskék voltak, akik ha érdeklődnek, azzal pont elég szexivé válnak, de kölcsönös volt az érdektelenség.

Ittam egy sört, aztán áttettem a székhelyem a chachába. Ezt az estét ezzel az egy adag szesszel csináltam végig. Ennyira vágytam már csak az íze - na meg a megszokás - miatt is. Érdekes, hogy pár hónap alatt sikerült rendesen leépíteni a késztetést, hogy ha bemegyek egy helyre, akkor egyből azt nézzem, hogy milyen italt veszek. Elsőre azért bevillant, de aztán inkább felmértem a terepet, és aztán el is feledkeztem róla.

Egy időben gondolkodtam rajta, hogy ha nem szeszelek, akkor mit kéne helyette. Mondjuk valami üdítőt, ahogy Lúzer-type srác szokta, meg szinte mindenki, aki annyit jár el, hogy nem teheti meg, hogy közben ne vigyázzon a májára. De azzal az a baj, hogy alapból az üdítő az kóla, a kóla meg oldja a fogzománcot, mint az állat. De a többi szemét is csupa cukor, heti 2-3-4 alkalommal abban áztatni a fogsort nem a legokosabb dolog. Miközben nézelődtem, és észrevettem, hogy nem iszom, átfutott a fejemen, hogy ez az egész italozás (még a szénsavmentes víz szívószálas szopogatása is) valójában csak pótcselekvés, esetleg az orális fixáció kielégítése. Kicsit olyan, mint a dohányzás. A dohányos haverokat marhára irígyeltem emiatt még gimiben, hogy ők csak megállnak egy buliban, rágyújtanak, és akkor már csinálnak valamit, nem csak úgy állnak szerencsétlenül, mint a lófasz. Ahhoz mondjuk egynémely barátom még kifejezetten értelmes arcot is szokott volt vágni.

Szóval egész jól elvoltam mindenféle pótcselekvések nélkül, csak nők nem nagyon voltak már úgy három körül. Épp menni készültem, amikor picit mozgalmasabb lett a zene, engem meg elkapott valamennyire a bulihangulat. Érdekes, akkor ez inkább idő, mint alkoholmennyiség függő. Eddig ezt nem tudtam, mert egy igazi odabaszós buliban a kettő azért eléggé korrelál. Megálltam kifelé menet a tánctér szélén, picit lazán lötyögtem is valami oszlopnak támaszkodva, amikor bezúdult elém egy harmincöt körüli szőke bögyös, faros maca arányosan vékony lábakkal. Az a fajta, akit azért simán vinne az ember. Asszem erre az alkatra lehet eufemizmus nélkül is mondani, hogy nőiesen telt. A kulcs a vékony lábakban rejlik. Teljesen rendben lett volna, ha nem atom részeg. Írnám, hogy megállt előttem és rámnézett, de hazudnék. Ebben a blogban pedig csak a színtiszta igazság szerepel. Szóval egy meg nem határozott pályán mozgó pont körül bolygómozgásba kezdett előttem és oly módon fordította felém a tekintetét, hogy fel tudja mérni, hogy igencsak szeretné, ha megdugnám.

Komolyan, egy pillanatra még fel is merült bennem. Két-három tized másodpercig is agyalhattam rajta. Kb. ennyi ideig tudott egy helyben egyensúlyozni. Aztán megint elkezdett körbe szédelegni. Pont úgy, mint a legócskább részegemberes paródikákban, időnként keresztbe lépve oldalra. Aztán egy pár perc után eltűnt, majd újra megjelent. Rövid időre bekorlátozta a mozgását előttem 1-2 m^2-re, majd beletenyerelt a jobb lengőbordáim közé, megpróbált a szemembe nézni és közölte, hogy "I'm going home". Erre nagyon mást, mint hogy "Good luck" nem tudtam válaszolni. Valahogy utólag nem lepett meg, hogy britt a nő. Persze, ilyen az előítélet, hogy általában utólag erősítgetjük, de amíg ez nem derült ki, addig egyszerűen nem értettem, hogy ezzel meg mi történt. Láttam már ilyet, bár kicsit józanabbul ugyanezt csinálni velem sokezer kilométerrel keletre innen.

Szóval futni hagytam az este utolsónak látszó lehetőségét. Aztán akadt még kettő, aki nézegetett. Az egyik nagyon. Én visszanéztem, über macsó módon megvártam, amíg félrenéz. Érdekes volt az arckifejezése, én egyfajta értetlenkedést olvastam le róla, hogy na akkor ezt most miért nem jön ide? Válaszom persze volt rá a magam számára, még ha nem is elfogadható. Az, hogy messze volt a lány, és a szeme szép volt, de a többit nem tudtam eldönteni. És ez a felesleges perfekcionizmus, amit a múlt héten kielemeztem. Ebben is lehet hibázni. Odamegy az ember, beszélget, közben eldönti, hogy mennyire jön be a lány, aztán vagy marad, vagy lép. Ez azért is jó stratégia, mert nem kell lopva bámulni a nőket. Vagy túl sokat szemezgetni. Lopva ugye azért kéne, hogy ne vegye észre, hogy bámulom, mert ha nem jön be, én meg bejövök neki, akkor az a baj, ha meg bejövön, de a leszólítás előtt már túl sokat bámultam, akkor meg az.

A másik ok, hogy nem mentem oda az volt, hogy olyan kikényszerítettnek éreztem volna. Engedélyt adott (jelzett), én meg megyek. Ebben van valami, de figyelni kell azt is, hogy kivel áll szemben az ember. És majd ez lesz a lány tanulsága is minjárt. Ez a lány odáig lett volna, ha megkapja azt az elismerést, hogy egy pasi, aki tetszik neki, odasétál és leszólítja.

Pár perccel később aztán elidnult a tánctérről kifelé, eljött előttem, tudtam, hogy nézni fog, ránéztem, és ráköszöntem. Ez néha elég, de ő ment tovább, de azért nézett eléggé elvarázsolt szemekkel, én meg végigsimítottam a karját. Hogy a lányoknak mi a tököm tart eddig egy pisilésen, azt nem tudom, de már nagyon untam magam mire visszaért. Gondoltam, hogy majd mondok neki valamit, vagy bármit. Nem kellett. Elém állt, és közölte, hogy idejön hozzám, hogy tudjak táncolni. Jó duma, de tényleg. Közben olyan kis ragaszkodón nézett, én meg próbáltam eldönteni, hogy akkor ez most még épp az a szint, vagy már épp nem. Na táncolni nem tudott, a ritmussal hadilábon állt. Kicsit beszélgettünk arról, hogy jó-e a zene (nem), én meg megpiszkáltam, ami hiba volt. Már a mondatok közben éreztem, hogy ez nem sül el jól. Semmi durva nem volt, egyszerűen csak a helyzetet és a kettőnk közt levő viszonyt nem vettem figyelembe.

Ő tett valami megjegyzést, hogy a szórakozóhelyeken nem nagyon van olyan zene, amire ő szívesen táncolna, ezért nem szeret. Én meg feltettem a fel nem tehető kérdést, hogy akkor minek jár ilyen helyekre. Ha egy kérdésre van egy cinikus válaszunk, akkor azt a kérdést soha ne tegyük fel. Ott áll velem szemben egy csaj, aki gyakorlatilag leszólított úgy hajnali fél négy körül, iszonyat ragaszkodóan néz a szemembe, én meg azzal egyszerre kérdezem meg, hogy minek jött, hogy átvillan az agyamon, hogy te jobb esetben pasizni, rosszabb esetben dugni jöttél. És hát mivel nyilván ez volt a helyzet, a kérdés feltevésével szinte ki is mondtam ezt.

Aztán mondott azért valamit, én meg ügyesen azt válaszoltam, hogy na jól van, kimagyaráztad magad. Erre azt válaszolta, hogy nem szeret magyarázkodni, én pedig azt, hogy akkor ne magyarázkodjon. A PUAk erre azt mondanák, hogy kalibrálatlanul, de én is mondhatom, mert én meg mérnök vagyok. Nem lenne ezzel semmi baj normál esetben, icipici játékos szúrka-piszka. De ez nem normál eset (legalábbis nálam nem ez a normál szitu, hogy engem szednek fel). Ez megy akkor, ha egyenrangú felek játszanak, még senki nem mutatta ki a másik felé, hogy nagyon vonzódik. De itt a lány ezzel indított, aztán ezzel is folytatta, kvázi alám helyeszkedett, én meg még feljebb magasodtam, még ha csak picit is.

És ez sok volt neki. Ott hagyott, ezzel utolsóvá téve a magyarázkodásról szóló mondatomat. Abban egyébként önmagában semmiféle piszkálódás vagy leoltás nem volt, de előzőleg sikerült olyanra beállítani a hangulatot, hogy ő már csak így értelmezhette. Ez egy érdekes tanulság volt, bár az előző esti eredmények miatt elég könnyen vettem a dolgot.

Szólj hozzá!

2010.07.26. 19:32 huvosvadasz

Megy ez (2.)

És itt ment át szegény Magashelyes bukóba. Épp megkapták az italokat, a Spanyol lány - aki kettőnk közt állt - koccintott vele, aztán felém fordult. Nálam ugye nem volt ital, ő meg mielőtt beleivott volna kérdezte, hogy kérek-e. Hát Jägert - jó szomjoltó, BTW - sosem. Ó, tényleg, és miért, és hogy és blablabla... Felém fordulva, Magashelyes meg úgy kizáródott, hogy én éreztem magam rosszul.

Na ugye ezért is mondom, hogy nőt nem hívunk meg italra. Pár perc után Magashelyes odébb állt, aztán valahogy előkerült az IgaziSpanyol, én meg ott álltam és szórakoztattam a két nőt. Ilyet még úgysem kellett csinálnom, csak olvastam róla, de elég jól működött. Aztán előkerült magashelyes és elrángatta a Spanyol lányt táncolni. És láss csodát, innentől kezdve az IgaziSpanyol is totál nyitott volt felém. Magashelyesék kb. 3 perc múlva, vissza is jöttek, testbeszédileg megint érdekes volt a helyzet. Én támasztottam a pultot, a két lány felém fordulva velem beszélget, Magashelyes meg ott magasodik mögöttük. Aztán egy pár perc múlva megint bedobta, hogy menjünk be táncolni. A lányok fanyalogtak, én mondtam, hogy de hát az a szám az rákenról, amire egyből az volt a válasz, hogy jó, akkor menjünk. Csak a Spanyol lány még kimegy és elszív egy cigit. Mentem vele. Kb. 10-15 perc múlva megjelent az IgaziSpanyol, odaült az asztalhoz - abszolút nyitva felém - és onnantól megint kettőjüket szórakoztattam. A móka kedvéért egy kicsit intenzívebben foglalkoztam vele, mint a kettőnk közt ülő Spanyol lánnyal. Addigra persze már döntöttem, de így volt izgalmas. Hazafelé aztán jó vekengősre sikerült  a Szigetről való kijutás. Magashelyes meg is unta, és ellépett. Persze ő nagyon határozottan adja a válogatósat. Neki elsőre a Spanyol lány tetszett, és innentől kezdve nem érdekelte a másik.

Én meg még a híd lábánál megküzdöttem egy betolakodóval, aki megkérdezte, hogy a lányok testvérek-e. Tényleg nagyon hasonlítottak: mindkettőn csíkos felső volt.

- Igen, és ő a bátyánk. - mondták a lányok
- Tényleg? - kérdezte újabb komoly lendületet adva az aznapi utolsó csajozó esélyének a Betolakodó.
- Én vigyázok a családi génkészletre - magyarázta a Hűvös vadász.
- Micsoda? Ezt nem értem... - nevetett zavartan a schlagfertig fiatalember.
- Miii? Ezt mi sem értjük... hogy érted? - kérdezték nevetve és hitetlenkedve újdonsült hugocskáim.
- Lófaszt nem értitek - mondta egy hang belül.
 - Figyelek rá, hogy mivel keverjük. Mármint az övéket... - tettem érthetővé a dolgot a lányok számára.

A Betolakodó meg elég hitelesen csináltúgy, mint aki továbbra sem érti. De amúgy kedves fickónak látszott, közölte is az IgaziSpanyollal, hogy az Oktogonig elviheti a bicaja csomagtartóján. Mármint őt a lány. És el is vitte. Egészen az első törökig, a továbbiakról nem tudok egyelőre. Én meg haza kísértem a Spanyol lányt, aki még előadott egy cuki zavarbajövetelt a kapujuk előtt. Megköszönte, hogy hazakísértem, mert hát tényleg, így ennyi idősen, meg ilyenkor. Én ugyan nem nagyon értetem a férfiagyammal, hogy a belvárosban milyen veszélyek leselkednek hajnali hatkor verőfényes világosban egy huszonéves nőre, de hát gondolom nem is ez volt az üzenet. Mondani akart még valamit. Én meg már épp fogalmaztam a mondtatot, aminek a végén megadja a telefonszámát, amikor motyogot valamit zavartan.

Az van velem, hogy ha nem figyelek a másikra, hanem épp benne vagyok a fejemben, akkor az első mondatokról rendszeresen lemaradok. Mire megjött a válasz a kérdésemre, hogy mit is mondott, már elő is ástam a tudatalattimból az eredeti verziót. A kettő persze nem egyezett. Amit ő másodszorra semminek titulált, az elsőre szinte biztosan úgy hangzott, hogy "nem jössz fel?". A fene. Többet nem kérdezek vissza ilyen szituban.

Amikor meg a számot kértem, akkor közölte, hogy ő nem szokta megadni. Persze ezeket a helyzeteket már rutinból hozom, de azért emlékszem még, hogy milyen bénán reagáltam volna erre régebben. Vagy magabiztosan, de eredménytelenül. Azért, mert nem értettem volna a metakommunikációt. Azon a csatornán az jött, hogy naná, hogy megadom, de ... Hogy mi van a pontok helyén azt egyelőre nem tudom, de innentől kezdve mindegy, hogy mi a válasz, mert úgyis megadja. Könnyű úgy dominánsnak lenni, ha tudod, hogy nyert ügyed van. Én azért rátettem egy lapáttal és közöltem, hogy akkor most meg fogja törni ezt a szokását.

Még beszéltünk egy pár mondatot, aztán felajánlotta, hogy megadja az IgaziSpanyol telszámát, mert hát szerinte én őt akarnám valójában. Ez persze nagyon-nagy valószínűséggel teszt volt, tartalmilag szarul, de metakommunikatívan nagyon jól és hitelesen csomagolva. Azzal magyarázta ezt a felszínen mindenképp meglepő megjegyzést, hogy hát lássam be, hogy ez egy fura este volt, mindenki mindenkivel. Nem láttam be, annak ellenére, hogy jól látta a dolgot. Azt válaszoltam, hogy nincs ebben semmi fura, találkozott két csinos lány és két jó pasi, és elkezdtek ismerkedni egymással. Úgy csináltam, mintha ez lenne a dolgok normáls menete. És ha jobban belegondolunk nem csak akkor fordulhat ilyen elő, ha úgy fut neki az ember, hogy gátlástalanul fog csajozni.

Aki nem felszínes, az nem csak a külső alapján dönt. Miért ne gyakorolhatna ránézésre két lány hasonló hatást az emberre? Persze, hogy gyakorolhat. Aztán flörtölés, beszélgetés közben kiderül, hogy ki a vonzóbb. A vonzódása eleve vonzóbbá teszi a másikat. Az már egy másik kérdés, hogy miután ráakadtam, én még flörtölgettem a másik lánnyal is. Piszkos trükk, de láthatóan működik.

Szólj hozzá!

2010.07.26. 09:30 huvosvadasz

Megy ez

Na, csak hogy ne mindig arról írogassak, hogy melyik balfaszkodásomból mit tanultam, a pénteki vadászaton kitettem magamért. De tényleg csak ezért. Esetleg még az motiválhatott, hogy klasz, szinte a mesterkéltség és a megtervezettség gyanúját a blogra vetítő ívet adjak a történetnek. Lám-lám, csak gondolkodni kell egy kicsit és jönnek a felismerések, majd hirtelen az eredmények, mint egy hollywoodi filmben. Bár ott talán a gondolkodás ritkábban kap akkora hangsúlyt, lévén az nem annyira szexi.

Szokás szerint a Holdudvart céloztuk meg, mert az jó. Amikor odaértem, Magashelyes meg két másik ex-kolléga már épp készült bepunnyadni. Ők nemsokára haza is mentek, mi meg Magashelyessel nekiláttunk felmérni a terepet. Mivel ő még mindig a három hónappal ezelőtti ecopub "legjobb nőjével" jár - ej, de szépen mondtam - ezért részéről volt némi izgalom, ogy feltűnik a lány, és ezzel elrontja mindkettőnk estéjét. Hát volt olyan szerencséje, hogy szembetalálkozzon vele a bejáratnál, amíg én egy régi-régi edzőtársammal beszélgettem. Ott el is kezdett lepattanni rólam azzal, hogy nem akarja elrontani az estémet. Pedig kifejezetten ígéretes volt a dolog, mivel ott volt a legjobbnő húga is, vagyis lehetett volna négyesben barátkozni, táncikálni, ami mindenképp hatékonyabb módszer az ismerkedésre, mint macsó módon támasztani egy sörrel a falat. De a lányok eléggé karót nyelt módon viselkedtek, amiben tuti benne volt Magashelyes keze is, és úgy egy óra munkával le is pattintotta őket. Én közben szépen odamentem egy szőkéhez, akinek még május környékén gyűjtöttem be a számát, hogy aztán sose hívjam fel. Két vagy három hete az Első Ő-vel már láttuk ugyanitt, akkor nagyon nézett. Most csak köszöntünk, aztán - de csak azért mert tényleg így a nehezebb - nem egyből mentem oda, csak pár perccel később. Amikor ráúsztam, akkor egy pillanatra elkapott a hú, mit fogok mondani érzés, ezért a legegyszerűbb megoldást választottam, nem mondtam semmit. Persze a hangomat hallatni kellett, ezért odadobtam egy "Na hello, mi a helyzet?" szerű hangsort. És ahogy várható volt, elég hamar adott témát: "Nem hívtál fel".

Egész jól elbeszélgettünk a semmiről, én konstatáltam, hogy eléggé vonzódik hozzám, ezért úgy 15-20 perc után ott is hagytam azzal, hogy meg kell néznem, az akkor már a pultnál árválkodó Magashelyest. Gondoltam körbenézünk, aztán legfeljebb visszamegyek hozzá, vagy a hétvégén felhívom. Ennek egyébként elég jól megágyaztam, amikor kifejtettem, hogy miért nem hívtam fel. Vasárnap kicsit gondolkodtam is rajta, hogy felhívom.

A tervnek az tett keresztbe, hogy amikor odaálltam a pulthoz venni egy sört akkor egymás után megbámult egy harminc plusszos vörös és egy magas szőke. A szőkét elvitték mire megkaptam a sört, a vörös meg pont Magashelyes mellett állt, így eléggé elutasítónak tűnhetett, hogy nem szólítottam le. A szőke sem nézett vissza az este folyamán később. Ezzel kapcsolatban tettem is egy felismerést - ha egy nővel szemezünk és nem csinálunk semmit, az neki valószínűleg egy relatív erős elutasítás. Ő azzal, hogy belemegy ebbe a szemezősdibe (és itt mindkét lány addig bámult, amíg oda nem néztem) lényegében nyít felénk, kiadja magát, erre nem reagálni további nyitással egyenlő az elutasítással. Szinte olyan lehet, mint amikor mi leszólítjuk őket, ők meg elhajtanak két szó után. Nyilván többet nem megy oda akinek esze van.

Na de volt még elég nő, besétáltunk a tánctér szélére falat támasztani és sört markolni Magashelyessel. Elvonult előttünk két lányka, akiket már talán korábban is láttunk. Illetve jöttek befele lendületesen, aztán megálltak mellettünk táncolni. Pontosabban mellettem. Mondtam is Magashelyesnek, hogy esetleg mozduljunk rájuk, mert neki is erősen bejött az egyik lányka. Persze húzódozott, aztán fél percen belül odébb is mentek a lányok, amit Magashelyes úgy értékelt, hogy na ugye, nem ránk kíváncsiak, én meg úgy, hogy na látod, hogy csak azért álltak itt le, mert táncolni beljebb kényelmesebb. Pár számmal később elkapott a boogie mindkettőnket, de én a falmellett rugózás helyett arra navigáltam, ahol az előbbi két lány mozgott. Nagy nehezen jött a vadásztárs is. Persze a lányokra akadtak a részeg lúzerek, mert már elég késő volt.

Kicsit odébb is mentünk, mert eléggé zavart az egyik fickó aki az ismerkedésnek azt a rendkívül gyakori, ámde kevésbé hatákony formáját választotta, hogy a lányok mellett egyensúlyozva gondterhelt arckifejezéssel bámul. A gondterheltséget az egyensúly gyakorlat bonyolultsága okozza. Azt pedig a bedöntött szesz mennyisége.

Pár perc múlva már engem taposott az engem érdeklő lány, az IgaziSpanyol. Amúgy egyáltalán nem spanyol és nem is néz ki annak, szemben a barátnőjével, a Spanyol lánnyal, aki szintén egyáltalán nem spanyol, viszont annak néz ki. Ha már ott volt, nem vacakoltam - és ez az utóbbi idő vekengéseit elnézve nagy szó - hanem megkértem, hogy ne jöjjenek mindig utánunk, mert vonzzák a részeg pasikat. Igen, ez a látszat ellenére egy abszolút működő leszólítás volt, mert volt benne némi viccel kevert szemtelenség, és amúgy is, szinte bármi működik, ami elég meglepő és amire könnyű reagálni. Ott is maradt táncolni velünk egy-két számot, közben időnként beszélgettünk, nevetgélt, jól ment. Aztán az egyik szám közben elkezdett Magashelyessel dumálni, meg is érintette, amíg az én érintéseimre, ha jól emlékszem nem reagált. Kicsit bepöccentem, hogy na talán ezt ne.

Korábban a beszélgetés alatt tett valami utalást arra, hogy a barátnőjénél, a Spanyol lánynál kéne próbálkoznom, de azt akkor nem vettem komolyan. Aztán ő elment megkeresni a barátnőt, mi meg kimentünk levegőzni. Kb. 3 méterre álltunk meg a barátnőtől, mondtam is Magashelyesnek, hogy ott a csaj, akit az IgaziSpanyol keres. Ő meg azonnal rámozdult a lányra, és már vitte is befele. Én sem akartam kint ácsorogni, és az sem tűnt jó alternatívának, hogy két nő között seggre üljek, szóval mentem utánuk. És hát ugye a Spanyol lány hátranézve mosolygott rendesen. Csak hát gyertyát tartani sem akartam, Magashelyes meg szinte mindenkit levesz a lábáról, akit megtáncoltat. Közben megláttam az IgaziSpanyol lányt, épp valami lúzernek kinéző arcokkal beszélgetett, akik közül az egyik csak határeset lúzer volt, és aki érintgette is rendesen, de elég hamar kiderült a lány testbeszédéből, hogy a figura nem nyerő. Gondoltam tökösségi és vonzerő próbának is jó lesz, ha odasétálok és ebben a szituban közlöm a lánnyal, hogy megtaláltuk a barátnőjét. Jó volt. Olyan hideg "OK, köszi" volt a válasz, hogy a pöcsöm is majdnem lefagyott tőle.

Pár perccel később elmentem Magashelyesék mellett, akik egyáltalán nem táncoltak, a Spanyol lány meg engem kérdezett, hogy nem vagyunk-e szomjasak. Na, ez a szerdai kaland után nem a legjobb nyitás volt felém. Miután a "nem, miért te az vagy?" kérdésre igennel válaszolt, mondtam neki, hogy akkor mondja azt.

Irány a pult hármasban. Valahogy nem volt hozzá hangulatom. Adott egy csaj, akit kiszúrtam magamnak és Magashelyesre mozdulna. Magashelyes egy másik szuperül kinéző nőt vonszol maga után, aki eredetileg rám mozdult volna. Én itt besokaltam és kiszálltam. Megálltam az ajtóban, ők a pultnál. Járattam az agyam, hogy hogy lehet ezt visszahozni nyerőbe. Közben láttam, hogy a Spanyol lány már megint a telefonját nyomogatja, próbálja felhívni az IgaziSpanyolt. Na, erre odamentem, és megmondtam, hogy ott áll ám a barátnő a pult túloldalán, úgy tíz méterre.

(folyt. köv.)

Szólj hozzá!

2010.07.24. 23:23 huvosvadasz

Lehúzós csaj

Hát ilyenbe még nem futottam bele. Már érettségi előtt az volt az alapelvem, hogy nőt nem hívok meg - persze ismerkedés alatt - semmire. Erre az alapelvre persze jó sokáig nem volt szükségem, tekintve, hogy harmincéves koromig nem nagyon ismerkedtem. De a baráti beszélgetéseken - amiket mindig alkeszek és hajléktalanok által frekventált kocsmákban ejtettünk meg, biztos, ami biztos - persze nagy szájjal képviseltem ezt az álláspontot. Aztán persze az első meg a jelenleg folyó vadásszezon alatt is tartottam magam ehhez, bár azóta ezt ezer helyen lehet olvasni.

Viszont eddig nem találkoztam olyan csajokkal, akik nagyon elszántan hívatják meg magukat. Egészen szerdáig. Úgy indult az este, hogy edzés után az egyik sráccal beültünk inni egy sört. Abból nekem kettő lett, neki három, ami nem meglepő, mivel olyan 2l-nyit izzadtam ki. Ennek következtében viszont az a két sör rendesen fejbevágott, és gondoltam kár lenne ezt veszni hagyni, ha a szervezetem már úgyis leterheltem vele. Egy óra menjek-ne menjek tökölés, kajálás, email olvasgatás után végül fél háromkor nekivágtam a Szigetnek. A három ely közül csak egy volt nyitva, de így ott egész emberes forgalom volt. Útközben sikerült összehaverkodni egy kedves, egész picit lúzerekből álló legénybúcsúzós társasággal is. Igazából nem is voltak lúzerek - már a szerdai időzítéstől eltekintve - csak normálisak és macsóskodástól mentesek. Már csak ezért megérte volna kimenni, kifejezetten jóleső tapasztalás volt leállni velük beszélgetni.

Miután elköszöntem tőlük benéztem a buliba. Vettem egy sört, kicsit nézelődtem, táncikálást mímeltem, amikor megjelent mellettem két csajszi. Az egyik úgy éppenhogy majdnem súrolta az elfogadhatóság határát - mármint alulról - a másik meg a közelében sem volt, de azért valahogy lett egy olyan érzésem, hogy nem véletlen sodródtak pont oda. Úgyhogy tesztelendő a dolgot, amikor elfogyott a söröm, odébb is csusszantam 2-3 méterrel. Egy perc múlva mögöttem voltak, aztán egy bocsbocs után kicsit megtaposva beleálltak a számba. Mosolyogtunk párat a majdnem elfogadható lánnyal, aztán egyszercsak megkérdezte, hogy beszélek-e magyarul. Vagyis leszólított. Mivel nem, hogy más nő, de más társaság sem ígérkezett aznap estére, ezért elkezdtem vele beszélgetni. Egy idő után közölte, hogy nem hall jól, menjünk félre. Mondtam, hogy OK, menjünk ki, ott kevésbé van meleg is. Erre megindult a másik irányba, a pult felé. Mert ott a barátnője, akit nem hagyna magára. Két mondat után a pult mellett megkérdezte, hogy nem innék-e valamit. Mondtam, hogy jól vagyok, de végülis egy sör belefér. Meg az is, hogy meghívassa magát, de ezt csak gondoltam. Ő is pont ezt gondolta. Azt azóta sem értem, hogy egy bacardi + cola az mitől drágább, mint egy sör+unicum kombináció (főleg, hogy az unicumot kifejezetten borsosra sikerült árazni).

Beszélgettünk, előkerült a barátnő is, én meg gondoltam, hogy legalább gyakorlom azt, hogy hogy lehet két lányt egyszerre szórakoztatni, úgy, hogy egyik se érezze magát kizárva, és hogy ne zárjanak ki és kezdjenek egymással beszélgetni. A célpont nagyon tapadt rám, mesélt valami buliról a Normafánál, amire ő megy, és ha menni akarok, akkor felírja a telszámát. Erre nem reagáltam semmit, ennyire hosszútávra azért nem terveztem vele. Különösebb izgalmak nélkül végetért a buli, én épp azt mérlegeltem, hogy vigyem, vagy ne, de a csajok már nyomták is, hogy akko Piaf, mert még csak öt óra van és az korán. Hát nálam a Piaf az sosem játszik, és amúgy sem hiszem, hogy nyáron - amikor szinte az egész Nagymező utca zárva van - nyitva lenne. Ráadásul a hét közepén. De nagyon nyomták. Kifele a hídon összeszedtünk a vállalhatatlanabbik csaj segítségével két hülyegyerek fejű huszonötéves hülyegyereket. Rendkívül szórakoztatóra itták magukat, a párbeszédeikből az is látszott, hogy sokat próbált barátság az övék. Tiszta nosztaligiám támadt azok iránt az idők iránt, amikor még így próbáltunk bevágódni a csajoknál. Na, így az ötfősre hízott társasággal elindultunk gyrost enni, mert az kell a Piaf előtt. Én meg reméltem, hogy a vállalhatatlanabbik csaj leakad ezek után a Piafról, meg abban, hogy a csoportdinamika engem segít majd. Vagyis, hogy az atomrészeg hülyegyerekek is fúrni fogják az ötletet.

Meglepő módon öt után találtunk egy nyitva levő török büfét. A célpontom kérdezgetett, hogy én mit ennék, és a semmit választ nem fogadta el. Pedig hát tényleg nem kívántam. A kaját meg főleg. De mondtam ,hogy valami édesség lecsúszna. Jó, akkor válasszak. Nem tetszettek. De azért akkor legalább igyak valamit, egy vizet, stb. Gondoltam mégis csak rendes lány ez, csak nincs jól eleresztve, most megpróbál visszahívni. Bár előttem az ötperce felszedett egyik hülyegyerek simán fizette a másik lány kajáját, ami nekem furcsa volt. Na, megkapta az enyém is a dönert, azzal sarkonfordul és indul a székek felé. Nekem meg mondja a törökgyerek, hogy hatszáz. Én meg mondom, hogy a hölgy fizet. Nyilván, miért fizetnék én? Mert mellette álltam és beszélgettem vele? Lépek is a csaj után, hogy ez a te köröd. És ezt ultra diplomatikusnak éreztem, mivel az egy db. döneren kívül, amit ő tömött magába, semmit nem kértünk. De valahogy nem hallotta meg, ezért mondtam neki érthetőbben is, hogy még nem fizetett. Erre felnéz rám teli szájjal, és azt motyogja, hogy léééégyszíves. Légyszíves mi? Hát légyszíves.... fizesd ki.

Kifizettem, mert elég szánalmas helyzetbe hozta magát. Megdolgozott érte. Talán tényleg nem volt több pénze. Amikor visszamentem, és leültem, akkor rá is kérdeztem, hogy na mi van, elfogyott a mai napra félretett zsebpénz? De eléggé felhúztam magam a dolgon, innentől nem nagyon néztem rá, inkább a hülyegyerekeken szórakoztam, akik épp azt beszélték meg, hogy mennek-e Piafba. A csajok persze nyomták. Meg, hogy hívjunk taxit. Találd ki, ki fizete volna. Mondjuk az amúgy is mindig erősen bukta gyanús, de így aztán főleg nem vág bele az ember. Amikor elmentek WC-re, és az megint vagy öt percig tartott nekik, akkor a vállalhatatlanabbik lány megdugására esélyes hülyegyerek - aki megetette szegényt - elkezdett aggodalmaskodni, hogy nem jönnek vissza, meg hogy elmentek. Megnyugtattam, hogy nem mehettek el, mert egy bejárata van a büfének és mi az előtt ülünk. Miután előkerültek a csajok, ránkszóltak, hogy na, akkor ők indulnak, menjünk. És elindultak. Hát, nem valami udvarias viselkedés, tíz perccel azelőtt, egy dönernyivel éhesebben még odaadóbbak voltak. Én mondtam a hülyegyereknek, hogy lépek, ő meg úgy döntött, hogy jön velem, de az ő vadásza azért csak utánakiabált, hogy "na gyere". Amikor a srác mondta, hogy ő nem Piafozik, akkor a lány kinyújtotta a kezét - olyan 15 méterre lehettek -, hogy akkor legalább kísérje haza. És hát a kisgyereknek ez pálya volt.

Nekem meg mondott valami olyat a döner előtt majdnem célpont csaj, hogy akkor majd biztos találkozunk szombaton. Akkor esett le neki, hogy jó eséllyel egy kolbászt cserélt gyrosra. Remélem megérte. Nekem igen. Érdekes tapasztalat volt.

Szólj hozzá!

2010.07.23. 20:31 huvosvadasz

Első óvatos eredmények

Az előző bejegyzéseket kitöltő hétvégi töprengés eredménye már hétfőn megvolt: Magashelyes elrángatott a Rióba, ahol valami szerencsétlen retro buli volt. 3/4 11kor rám írt, hogy a Rió megint szuper, jó a buli, jók a csajok, menjek. Váltottunk még pár üzenetet, aminek a végére leépítette az igen csak alacsonyra célzott elvárásaimat, de ha már döntöttem, akkor mentem.

Hát a buli érdekes volt. Csepregi Éva, Zoltán Erika és Delhussa Djon koncertek szakították meg az Arató, B. Tóth, Cintula és Dévényi négyesfogat DJ setjét. Cintula azért volt érdekes - azon kívül, hogy rettenet idétlen neve van - mert annak ellenére, hogy szerencsére a serdülő koromat mindenféle alternatív szórakozóhelyeken töltöttem, mégis ismertem a nevét. Meg állítólag szép hangja van. Na mostanra eléggé le lehetett épülve szegénykém, mert az ő DJ performansza annyiból állt, hogy felkonferálta őt a szintén méltán elfeledett nevű DJ Dominik, mint a legszebbhangú DJ-t, majd a csávó beleengedte a baritonját párszor a mikrofonba, de mondjuk egy db. számot nem rakott be a playlistbe. Ill, bocs, egy bakelitet sem dobott fel a lemezjátszóra, azt ráhagyta erre a Dominik gyerekre. Igazából a hangját is lehúzták annyira, hogy amikor beszélt, akkor azért érteni nem lehetett. Ki tudja mekkora marhaságokat mondhatott. Szánalmas volt szegény.

Ahogy a playbackelő Z. Erika is, aki megpróbálta úgy mutatni, hogy nem playbackel, hogy a legutolsó szám legvégére ráhuhogott. A beszédhangja alapján nem lepett meg, hogy vagy fél oktávval lejjebb volt, mint a húsz éve felvett hanganyag, amire tátogott. Delhussa viszont élőben játszott, ami igazából megnyerő lett volna, még akkor is, ha nyilván egy picit sem érdekelt. Na ő meg azzal rontotta el, hogy nem hitte el, hogy a közönség észre fogja venni, hogy ő él, és ezért mondta is párszor. Ő élő, és nem playback, mint mások. Vagyis a többiek. Vagyis szarozott. Az meg fura egy párszáz fő elétt fellépő kiégett és elkopott ex-sztártól.

A közönség is érdekes volt. Egész sok ötvenes pár volt, jónéhány harmincsok-negyvenkevés éves könnyen vihető nő és pár harminc alatti nagyon rendben lévő csajszika. Na az azért fura volt, amikor a szinte anyám korabeli, de olyan igazán nagymamásan nénis nők dobták a hálószobapillantásokat. Hogy a negyven körüli csajok még rápróbálnak a némileg fiatalabb (de sokkal fiatalabbakat célzó) pasikra, azt megértem. De összességében nekem nagyon tetszett, hogy idősebb párokat és arcokat is láttam bulizni.

Ja, de hogy ez az én csajozós blogom. Hát akkor beszéljünk arról. Volt egy picit vastagabb, úgynevezett nagyseggű lány, akinek nagyon szép arca volt és piszok erős erotikus kisugárzása. Na, az egész sokat jelezgetett, meg kóstolgatott. Táncikált, pörgött, nézelődött, amikor elmentem mellette, akkor dörgölőzött. Mondjuk abból, ahogy másokkal viselkedett - volt forgalma rendesen - sejtettem, hogy nem korrekt versenyző, de a félelem legyőzésének a legjobb módja, ha pofára ejtjük magunkat időnként. Ha belenézünk egy-egy ütésbe. Kontrolláltan, akkor, amikor mi akarjuk. Nagy szívességet tett nekem ez a lány, kb. a legtaplóbb módon pattintott le. Úgy, ahogy még soha senki. Semmi vészes, csak amikor berobbantam táncolni egy kedvenc régi funky számra, akkor az első mosoly és a kezdeti látszólagos lelkesedés után - úgy fél perc múlva - a nyelvét kezdte öltögetni a pár méterre levő barátnője felé. Na ez volt a nem túl korrekt viselkedés, amit a többi versenyzővel is előadott. Ahogy elfordultak, kifele - általában a barátnő felé, egyszer felém is - mindenféle ostoba grimaszokat vágott, fintorgott. Szembe meg mosolygott. Na, hát megkaptam én is. És a hatás - semmi. Hát ezért kell belenézni az ütésbe néha, mert akkor kiderül, hogy nem is olyan nagy az.

Aztán ezen felbuzdulva hazafelé a buszmegállóban szóbaelegyedtem egy csinos, helyes, de jellegtelen kiscsajjal, akiről kiderült, hogy a ZP-ben pultos, és hogy szeret utazni, szóval a távoli utazós sztorikkal szép kerekre lehet varázsolni a szemeit, meg a száját. Ment magától, de a számát nem kértem el, mert úgy éreztem, hogy nem vettem elég flörtölősre a figurát, ezért nem működne. Igen, mivel nem próbáltam ki, ezért nme tudom, hogy jó volt-e a megérzés, de igazából tényleg nem izgatott annyira a dolog. Egyszerűen csak jó volt, hogy ment magától. Semmi feszültség, semmi pánik, semmi tökéletesre való törekedés.

Szólj hozzá!

2010.07.22. 19:50 huvosvadasz

A megoldás

A tudatalattimban faszán benne van ez a kettős játszma (lásd előző bejegyzés). Nem új felismerés ez, munkával kapcsolatban a párterapeuta pszichológussal - még abban az időben, amikor az exszel próbáltuk megszerelni a kapcsolatunkat - eljutottam már ide. Hogy azért hibázom bizonyos dolgokban (tipikusan határidőkkel), hogy ennek a negatív elvárásnak megfeleljek, és hogy utána megkapjam azt a feloldozást, amit a fatertól annakidején nem sikerült. Csak annyit, hogy nem baj, mindenkivel előfordul. Majd legközelebb... Igazi megoldás viszont akkor nem nagyon született, most pedig úgy érzem, hogy találtam.

Ez annál is érdekesebb, mert a szombati, önelemzésbe fordult csajozási kísérlet előtt Harcosanyu tett egy félig gúnyos megjegyzést, hogy csak nem a csajozással akarom megoldani a más jellegű problémáimat? És hát sosem tudhatod, hogy hol mire bukkansz. Pontosabban ezt azt lehet tudni. Egyrészt, hogy ha valami komoly gondod van, akkor az az életed több területén is manifesztálódni fog. Másrész - matek, meg mérnökség - néha bizonyos problémákat könnyebb úgy megoldani, hogy áttranszformáljuk őket egy másik koordináta rendszerbe, ott megkeressük a megoldást, aztán azt transzformáljuk vissza a kiindulási rendszerbe. Magyarul igenis lehet, hogy pont a csajozás kapcsán jön egy felismerés, ami mondjuk a munkában is alkalmazható. Vagy bunyó közben ugrik be valami, amit utána a csocsóasztal mellett is hasznosít az ember. Vagy fordítva.

Tehát ott tartottam, hogy két dolgot csinálok egyszerre: kudarcot kerülök és hibázom. Mondjuk ez utóbbi eddig a csajozásban nem jött elő, de ami késik... Mert megtanultam, hogy hibázni nem szabad (ebből jön a kudarckerülés), de azt is, hogy úgyis elbaszom. Hogy nem lesz elég jó. (Lásd, ha eleget mondogatod egy gyereknek, hogy rossz, vagy hülye, akkor elhiszi és rossz lesz, vagy hülye. Esetleg mindkettő.) És vicces módon pont ebből esik ki a megoldás: nem csak, hogy szabad kockáztatni, de kell is. A hibázásra való fura belső igényt igen egyszerű kielégíteni - és ezzel a feloldozás lehetőségét megteremteni - azzal, ha kockázatos helyzeteket is vállal az ember. Ha van kockázat, lesz hiba (és ha nincs hiba, nem volt elég nagy a kockázat). Ami ugye megoldás a kockázatkerülésre. Ez pedig összhangban van azzal, amit a tudatom diktál (akár csajozásban, akár a munkában), hogy új dolgokat kell kipróbálni, mert az az érdekes, az köt le, az szórakoztat.

Egy kicsit elgondolkodtam azért azon, hogy hogy a fenébe lehet az, hogy a másik játék,  - amit hetekkel ezelőtt felfüggesztettem - amiben pozitív metakommunikációval indul az ismerkedés, az működik. Sőt, hibátlanul működik. Nos, jelenleg abban nincs kockázat, amikor pedig évekkel ezelőtt belekezdtem, akkor kialakult, hogy egy idő után rettentő cikinek éreztem, ha nem folytattam a metakommunikatívan már megkezdett játszmát. (Egyébként feltehetőleg tényleg az is, ha bámul és jelezget az ember, kap egy baszom nagy zöldjelzést, aztán nem lép semmit. Ezt majd egyszer megkérdezem néhány lánytól.) Rosszabb volt, mint a félelem, ezért egyérteémű lett a választás - lépni kell. A félelem azóta teljesen megszűnt, de a töketlenkedés hatása - ilyen helyzetben - most is nyomásként jelentkezik. Még nem tudom pontosan, hogy hogy, de mankóként ez is felhasználható. Cikivé kell tennem töketlenkedést, a passzivitást az új játékban is - annak ellenére, hogy messze nem egyértelmű.

Bő lére eresztettem, de a megoldás - most azt gondolom - ilyen egyszerű. A miértek és a hogyanok a megértéshez, a megértés pedig az elfogadáshoz kell. Már csak meg kell csinálni. Ahhoz viszont tényleg csak bátorság meg elszántság kell, amiből mindig is volt elég.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása