Na, hogy legyen valami nőmentes történet is. Hárman vonatoztunk hazafelé az edzőtáboról egy valószínűtlen és természetesen légkondícionálatlan Bzmot-on, amikor másfél óra zötykölődés után az egyik haver megkérdezi tőlem, hogy nem érzem-e a cigi szagot. Mondtam neki, hogy biztos csak valamelyik arc dohányos azok közül, akik mellette tolongtak, hogy majd a következő megállónál leszáljanak. Mert ahhoz mindig előre tolongani kell.

Aztán én is megéreztem, és kiszúrtuk, hogy egy faszi vígan cigizget a nemdohányzó kocsiban. A haver el is indult lebeszélni, én meg mentem nyomatékosítani a mondanivalóját. Nem sakkozók vagyunk, de rajta kevésbé látszik az, ami rajtam meg jobban. Két lépést kellett volna csak megtennem, de már az elsőnél felborítottam egy banyatankot (nyuggerek által használt kerekes szatyor), ami elfoglalta a folyosó felét. De én egy udvarias gyerek vagyok, ezért ahelyett, hogy rámordultam volna a nem annyira öreg emberre, hogy a faszért nem tudja máshova rakni, szépen elnézést kértem miután visszaállítottam az úttorlaszt.

Az meg, hogy a fiatalok a bunkók - szemben azokkal, akik nem tartják magukat fiatalnak - egy olyan sztereotípia, amit az egyébként MÁV-Start pólban feszengő hatvan körüli úr nem akart tovább erősíteni. Kedvesen megkérdezte tőlünk, hogy mit mászkálunk és miért nem ülünk le már a seggünkre. Csak így, finoman, ahogy úriemberek közt illik. Miután eloltattuk a cigit, közöltem az öreggel, hogy egy picit talán udvariatlan volt velem. Elnézést kért, de valahogy azt gyanítom, hogy nem az őszinte megbánás mondatta ki vele, inkább csak akkor nézett meg jobban magának.

Amúgy érdekes volt tíz nap elszigeteltség után szembesülni a türelmetlen, intoleráns társadalmunkkal, mint mindig... Pedig a kocsiban nem volt több, mint harminc ember, ezek közül is csak max a felét láttuk. Ebből az egyik szemrebbenés nélkül rágyújt a nemdohányzó kocsiban, másik kettő kurvaanyázik a kijelölt helyen bicajjal vonatozókkal, hogy nehét tőlük a fel- és leszállás (ők spec nem szálltak semerre, csak ugattak), a harmadik meg leolt egy apró balesetért, amiért ő a felelős.

Az a jó ezekben az edzőtáborokban, hogy utána egy pár hétig az ilyen balfaszokon, meg az előző bejegyzésben szereplő hülye picsán csak mosolyog az ember. Tudati reakció van, érzelmi nincs.