Ha jól nézem három hónapja ígértem meg, hogy folytatom. Sajnos azóta is tovább vekengtem az augusztus végén megismert lánnyal. Az utóbbi három hónap nagy részét lényegében elpocsékoltam. Pontosabban részben. Mert közben tanultam egy csomó mindent magamról és persze a nőkről. Igaz, a modellem, az Alliteráló nevű lány, akiről és aki miatt eddig nem írtam, nem épp tipikus. Szerencsére. Talán nem is elviselhető. Viszont rengeteg olyan tulajdonsága és reakciója van, amiről mi férfiak azt gondoljuk, hogy nagyon jellemző a nőkre. Csak hát nála sokszorosan felerősítve jöttek elő. Kicsit olyan volt vele lenni, mint egy totál jeges fekete pályán síelni. Vagy Kitzbühelben csapatni lefele 140-nel.
Minden apró hiba végzetes, és esetleg csak akkor jössz rá, hogy korábban elkövetted, amikor már borulsz. Viszont utólag azt mondom, hogy tanulni remek terep volt, még ha kicsit intenzív is. A tapasztalatokat majd kevésbé meredek pályákon remekül fogom tudni alkalmazni. De az is biztos, hogy ilyenbe még egyszer nem megyek bele. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt is felismertem az első pillanatokban, hogy nem lesz ennek jó vége, csak amíg eddig az ilyen nőket mindig elhesegettem, most belementem a játékba.
A tapasztalatokat majd elemzem, valószínűleg le is fogom írkálni, ahogy beugranak a történetek. Most pedig becélzok egy jól bejáratott húspiacot, ahol a tavalyi nyári szezonzárás óta nem voltam. Még akkor is, ha a ma estére meghirdetett "szingli party" rendkívül cikin is hangzik.
