Most épp ennyi a lemaradás, de ebből a bejegyzésből legalább kiderül, hogy miért. Aztán ezen a hétvégén előreláthatólag úgysem történik semmi kalandos, meg az előzőeken is visszafogtam magam, szóval csak kis idő, és ütközünk a valósággal.
Szombaton - ami most az előző bejegyzést követő szombatot jelenti - megint a Creolban kötöttünk ki magashelyessel. Első nekifutásra reménytelenül üresen találtuk, a szomszédos Ötkertbe meg megint csak egy félórás sorbanállással lehetett volna bejutni, ezért elsétáltunk melegíteni a Negroba. A melegítés ugye elvileg arról szólna, hogy az ember olcsóért ledob egy pár italt, miközben dumál a haverokkal. Na hát a Negro az a város egyik legdrágább kocsmája. Persze formailag nem kocsma, mert tele van nagyon menő arcokkal meg trendi berendezéssel, de mivel ülni lehet meg italozni, ezért funkcionálisan mégis csak egy kocsma. Még ha nagyon trendi cicababákkal és pénzes faszikkal is van tömve. Hogy pénzesek a faszik az logikusan következik abból, hogy ilyen helyre járnak, és hogy foglalkoznak velük a trendi cicababák. Mert kinézetre azért bőven átlag alattiak voltak a hímek. Kocsmaszociológia. Mi mindenesetre csak egy sört ittunk, mert mindamellett, hogy nagyon nem éreztük magunkat odavalónak, még iszonyat nagy tömeg is volt. Ahogy kivégeztük a korsókat, mentünk is vissza a Creolba.
Még így is relatív korán érkeztünk. Egy darabig stratégiailag elég jó helyről figyeltük a felhozatalt. Gyakorlatilag mindenki elsétált előttünk. Mindenki aki a táncteret célozta be. Ezt azért egy laza háromnegyed óra alatt sikerült megunni, ezért beküzdöttük magunkat az addigra teli tánctér közepére. Magashelyes persze három perc után elővezette, hogy nincs semmi érdekes célpont, aztán mégis kiszúrta azt a két nőt, akik szerinte az előző helyen is nagyon érdeklődtek irántunk és akiket ott még jófélének mondott. De nem léptünk. Ő elég hamar elunta és félrevonult, én meg kerestem valamit, aminek támaszkodni lehet és bent maradtam nézelődni. Meg is jelentek egy idő után az érdekesnek tűnő lányok. A szokásos módon egyszer csak megjelent egy páros mellettem, táncoltak egy darabig, aztán odébb álltak. Azóta utána is olvastam a dolognak, ami persze megerősítette a megfigyelésem - ha ilyen van, akkor az érdeklődő lány szinte mindig háttal áll. Esetleg oldalt, de nem néz oda. Az a játék, hogy megmutatja magát, de nem jelez, legyél elég tökös magadtól is (persze ezzel jelez, mi tudjuk). Ezzel ugye csak az a baj, hogy adott esetben még az arcát sem látja az ember fia. De hát simán belefér az, hogy az ember leszólítja a lányt, aztán majd menet közben eldönti, hogy tetszik-e neki. Van annak eg csomó előnye is, pl. izgalmasabb, mint a nagy fogásra várni.
Volt is egy harminc körüli egész ígéretes példány, de nem mozdultam elég határozottan, aztán egy idő után valami szerencsétlen fellépésű fickó ráugrott, aki aztán az este végéig lógott rajta. Közben feltűnt mellettem egy nagyon széparcú fiatal magas szőkeség. Egyből nyomtam is az SMS-t Magashelyesre, hogy jöjjön azonnal, találtam egy nekivaló jófélét. Odajött, aztán mosolyogva világosított fel, hogy ez az a nő, aki még az előző héten kaparászott körülöttem az Ötkertben. Hát most kicsit jobban nézett ki. Jól láttam akkor is, hogy a ruha is teszi. Akkor minden alkati hibáját kidobta, itt jobb volt, aztán egy héttel később láttam a metróban, ott meg szuper. Két számmal kisebb gatya helyett egy normális szoknya. Sokat számít az első benyomásnál. Mire kitaláltam volna, hogy mit mondjak, szépen eloldalgott a gyanúsan fiatal barátnőivel együtt. Mondjuk nem csodálkozom rajta, volt az vagy fél óra is, amíg öszehoztam.
Aztán ahogy elmentek, újabb érdekességet találtam - két kissé túlkoros, úgy saccra harminc kettő körüli, de nagyon rendbenlévő nőt két negyven plusszos fószerral. Meglepő módon nem a magas cékony barna tetszett meg, hanem az alacsony csöcsös-faros szőke. Ahogy elmentem mellettük WCre, meg is volt az üzenetértékű szempillantás. Aztén később ezek is megjelentek mellettünk - a fickók nélkül persze. Mi táncoltunk, meg mellettünk ők is, de valahogy nem alakult összhang. Magashelyes meg is szólította a barnát, aki valami értetetlen dolgot mutogatott neki miután hárított. Aztán én a szőkét. Épp indultak volna haza, ahogy a beszélgetésükből kiderült. Mármint az én célpontom próbálta hazarángatni a másik lányt, de annak nem nagyon akarózott, ezért belefért tíz perc beszélgetés. Aztán mégis az lett, hogy a nagy búcsúzkodás ellenére maradtak. A lány meg felvetette, hogy akkor ihatnánk valamit. Na, gondoltam ügyesen meghivattad magad, gratulálok. Addig szimpatikus volt, de itt elég rossz érzésem lett. Egészen a fizetésig, amikoris mindenáron bele akarta adni a saját részét. Na itt nagyot javított. Sőt. Persze nem hagytam, már csak azért sem, mert annyira korrekt volt. Megegyeztünk, hogy övé a következő kör.
Aztán jött még pár óra beszélgetés meg egy kis tánc. Nem volt teljesen zökkenőmentes és első pillanattól kattanós a dolog, legalábbis én nem úgy éreztem, de az eddigi rutinnak köszönhetően elég könnyen kezeltem. A részleteket kihagyom, mert amúgy teljesen normális volt a lány, miután másodszor is sikerült felkelteni az érdeklődését, egyszerűen csak működött az egész.
A történet szempontjából izgalmas csak két dolog volt. Az egyik a - mint addig kiderült - vidéki és férjezett barátnő, aki összeszedett valami kajlafülü, igazoltan beszari alakot, akit aztán alig tudott ott hagyni, miközben az én célpontomnál kellett aludnia. A másik a kis szőkém, amikor búcsuzkodás közben - addigra már elég jóban voltunk - miután elkértem a telefonszámát, megkérdezte, hogy akkor estefelé felhívom-e. Vészcsengő. Meg persze egyben hatalmas zöld lámpa is, meg jó érzés, hogy nem kell taktikázni, könnyű menet lesz, de leginkább vészcsengő. Azt mondta nem fontos, ha nem akarom, csak tudni szeretné. Vagyis türelmetlen és nem bírja a bizonytalanságot. És ezt egyből egy idegen pasi orrára köti. Persze megígértem, hogy felhívom, aztán hazajöttem.
Rossz szokás szerint leültem a gép elé azzal a kifágással, hogy reggelizem. Úgy hat körül jött az értesítés az iwiw-ről, hogy írt a lány...
