Nem csinálok úgy, mintha a cím szexuális utalás lenne - nem az. Szerintem a szopatás szónak az csak a másodlagos jelentése és átvitt értelemben használjuk többet, ezért fel sem merülhet a bulváros címválasztás vádja.
A múlt héten a szerencse és a mindkettőnk által követett romlott életmód egy helyre sodort Magashelyes ex kollégámmal. De, természetesen én is magas és helyes vagyok, de ő magasabb. Nem, nincs és. És ha lenne sem ismerném el. Amúgy meg honnan tudnám? Szóval az éjszaka közepén összefutottunk az egyik szórakozóhelyen, és megbeszéltük, hogy hát igen-igen, a haverok bizony kikoptak, bulizni már nincs nagyon kivel eljárkálni. Mondjuk ő egy 3-5 évvel fiatalabb nálam, tehát egy kicsit jobb helyzetben van, de így harminc fölött/körül már azért neki sem olyan egyszerű. Így aztán nagy és kölcsönös volt az öröm, egyből le is fixáltunk egy bulit a következő szombatra, tehát múlt hétre.
A célpont a Moulin Rouge volt, a haversrác valami baráti tejfakasztón indított, aztán egész társaság átvonult oda. Nem mondom, az ilyen utolsó - legénybúcsú - és utolsó utáni kanbulikat sosem értettem. Szerintem ótvar nagy szemétség nők közé hurcolni ilyen alkalommal az ilyen szabadságát vesztett egyedet. Ha jól érzi magát, akkor azért, ha nem, akkor azért. Azért aranyos volt a kispapa, kicsit bíztattam, hogy azok a kurva nehéz dolgok, amik rá várnak valójában iszonyat nagy lelki fejlődés és izgalmas felismerések lehetőségét hordozzák magukban.
Na de nem lélekápolni mentünk, hanem bulizni, és ha esetlegvéletlenülnetalán úgy adódik, akkor ifjú hölgyekkel tölteni az időnket és kedvünket. A hely nem volt rossz, a közönség sem - hogy ne írjak közönségesen felhozatalt. Meg egyébként is, a pasik is normálisak voltak és ez is sokat számít. Na persze azért találtunk egyet, aki rontotta az átlagot... A pultot támasztottuk és épp kidumáltuk a két érett korban lévő, de még pont piszok jól kinéző és persze aranyos és tündérbűbály kolleginát az exmunkahelyről, amikor a haver lábára taposott egy érett korban lévő, de még pont piszok jól kinéző picsarészeg kishölgy.
Magashelyes piszok rámenős, azonnal nyit - nem mérlegel, nem úgy mint én. Széles mosoly váll megérint, és odamond valamit a lánykának. Beszéltek kb. két mondatot, amikor egy öltönyös, ősz haját zselével sávokba ragasztó úr, egy igazi régivágású lovag úgy rántotta odébb a nőt előlünk, hogy az nyekkent. Először. Pár perc mulva konkrétan egy másik hasonló akciónál aztán hasalt is, bár azt én nem láttam. Na, a nemlétező bicska persze azonnal kinyílt a zsebemben, egyből élesedtek a szesszel tompított érzékeim. Ez után az entrée után arra számítottam, hogy először üt, aztán kérdezne, ha addigra nem feküdne. De nem, csak illedelmesen megtudakolta, hogy "miafaszt fogdosod?". A haver, aki nálam ugyan csak max 10 centivel magasabb, emberünknél egy olyan huszonöttel több volt. Persze a harcértéket nem ebben mérik, de viccesen nézett ki, ahogy mi háttal támasztottuk a pultot előrevetett lábakkal, az ürge meg úgy kicsit lentről sugározta felfelé az agressziót.
Márpedig ha egy mérges ember viccessé válik, az veszélyes. Nyilván meg is kapta a megfelelő színvonalú választ a szofisztikált kérdésére: miközödvanhozzá, hogy fogdosom bazmeg? Na ebből ment 2-3 adogatás oda-vissza, amikor meguntam a dolgot. Még a végén tényleg elszállt volna az ürge agya, én meg még maradtam volna tovább. És egyben. Mert a fene tudja, hogy az ilyen részeg, lúzer, kiskakasok tisztában vannak-e azzal, hogy mindegy ám, hogy ki nyer, meg ki nem, aki talpon marad, azt úgyis lezúzzák a kidobók. És persze ők sem legyőzhetetlenek, de sokan vannak és mindig van köztük egy-két képzettebb arc. Ráadásul józanok.
Szóval belefolytam én is a beszélgetésbe:
- Ne haragudj, de tudod a hölgy rátaposott a barátom lábára, ő pedig csak ezért szólt neki, ha jól hallottam.
- De akkor se fogdossa bazmeg!
- Nézd (és itt megfogtam a vállát), óh, bocs (itt elengedtem)... látod ez nekem is ösztönösen jön, hogy ha szólok valakihez (itt megint megfogtam), ráadásul ha ilyen közel kell hajolni a hangos zene miatt, akkor megfogom a vállát. A barátom is így beszél velem is.
A dologban az volt a vicces, hogy én nagyon nem voltam ilyen idegeneket fogdosós fajta. Sőt... és most sem vagyok kifejezetten az, de ott reflexszerűen jött a dolog és már a mozdulat közben kész volt a "haditerv".
- Jó, de a nőmet akkor se fogdossa mert bragwaskammalfiujo.
- Nézd öreg, a nődön egyáltalán semmi nem utal arra, hogy a tiéd lenne. Honnan a fenéből kéne tudnunk? Szerintem ha te ezt ilyen komolyan veszed, akkor a legjobb lenne, ha a homlokára tetoválnád, mint a Becstelen Brigantikban a náciknak a horogkeresztet.
- Mitmondot, mitmondott a haverod? - próbált kibújni a vesztésre álló helyzetből és nekimenni újra a havernak.
- A film címét, mert nekem csak angolul jutott eszembe. (Valójában nyilván azt mondta, amikor megkérdeztem, hogy kurvára pofánvégná ezt a kisköcsögöt, de hát ezt ugye inkább eltakartam a fenti kis kegyes hazugsággal. Már csak azért is, mert Magashelyes persze az én faszommal készült kaszálni a csalánt.) ... és különben is, nézd csak, amíg velünk foglalkozol, addig a csajod már mással flörtölget. Szerintem hatékonyabb lenne, ha kötnél rá egy pórázt, amikor részeg, mert minden pasit, akivel kikezd, nem fogsz tudni rendreutasítani.
- Jól van, elnézést kérek, én voltam a hülye - mondta olyan gusztustalan alámenős, irónikus hangsúllyal, mintha csak akkor vette volna észre, hogy elég komoly erőfölényben voltunk.
És itt jött az igazán meglepő fordulat - mentünk volna odébb a pulttól, megbeszélve, hogy ez mekkora egy fasz, amikor megfogja a haver karját és azt mondja a figura, hogy várj, igyunk egy sört. Haver persze mondja, hogy nem kösz, de a csávó izmozik, hogy már kikérte. És tényleg ott a kezében a 800Ft-os kisüveges Heineken. Amíg a haver szabadkozott, én a diplomata megköszöntem, elvettem és koccintottam az ürgével. Aztán egész este ezen röhögtünk.
Alapvetően nem vagyok egy diplomata típus, elég ritkán és nehezen állom meg, hogy ne mondjam el a véleményem. Viszont ha nagy gáz van, akkor általában én tudom feloldani a helyzetet. Na hát aznap este sikerült a két üzemmódot integrálni és úgy elküldeni valakit a picsába, hogy a végén sértésnek vegye, ha nem fogadnánk el a sört, amire meghívott. Jelzem kurvára igazunk volt.
