És itt ment át szegény Magashelyes bukóba. Épp megkapták az italokat, a Spanyol lány - aki kettőnk közt állt - koccintott vele, aztán felém fordult. Nálam ugye nem volt ital, ő meg mielőtt beleivott volna kérdezte, hogy kérek-e. Hát Jägert - jó szomjoltó, BTW - sosem. Ó, tényleg, és miért, és hogy és blablabla... Felém fordulva, Magashelyes meg úgy kizáródott, hogy én éreztem magam rosszul.
Na ugye ezért is mondom, hogy nőt nem hívunk meg italra. Pár perc után Magashelyes odébb állt, aztán valahogy előkerült az IgaziSpanyol, én meg ott álltam és szórakoztattam a két nőt. Ilyet még úgysem kellett csinálnom, csak olvastam róla, de elég jól működött. Aztán előkerült magashelyes és elrángatta a Spanyol lányt táncolni. És láss csodát, innentől kezdve az IgaziSpanyol is totál nyitott volt felém. Magashelyesék kb. 3 perc múlva, vissza is jöttek, testbeszédileg megint érdekes volt a helyzet. Én támasztottam a pultot, a két lány felém fordulva velem beszélget, Magashelyes meg ott magasodik mögöttük. Aztán egy pár perc múlva megint bedobta, hogy menjünk be táncolni. A lányok fanyalogtak, én mondtam, hogy de hát az a szám az rákenról, amire egyből az volt a válasz, hogy jó, akkor menjünk. Csak a Spanyol lány még kimegy és elszív egy cigit. Mentem vele. Kb. 10-15 perc múlva megjelent az IgaziSpanyol, odaült az asztalhoz - abszolút nyitva felém - és onnantól megint kettőjüket szórakoztattam. A móka kedvéért egy kicsit intenzívebben foglalkoztam vele, mint a kettőnk közt ülő Spanyol lánnyal. Addigra persze már döntöttem, de így volt izgalmas. Hazafelé aztán jó vekengősre sikerült a Szigetről való kijutás. Magashelyes meg is unta, és ellépett. Persze ő nagyon határozottan adja a válogatósat. Neki elsőre a Spanyol lány tetszett, és innentől kezdve nem érdekelte a másik.
Én meg még a híd lábánál megküzdöttem egy betolakodóval, aki megkérdezte, hogy a lányok testvérek-e. Tényleg nagyon hasonlítottak: mindkettőn csíkos felső volt.
- Igen, és ő a bátyánk. - mondták a lányok
- Tényleg? - kérdezte újabb komoly lendületet adva az aznapi utolsó csajozó esélyének a Betolakodó.
- Én vigyázok a családi génkészletre - magyarázta a Hűvös vadász.
- Micsoda? Ezt nem értem... - nevetett zavartan a schlagfertig fiatalember.
- Miii? Ezt mi sem értjük... hogy érted? - kérdezték nevetve és hitetlenkedve újdonsült hugocskáim.
- Lófaszt nem értitek - mondta egy hang belül.
- Figyelek rá, hogy mivel keverjük. Mármint az övéket... - tettem érthetővé a dolgot a lányok számára.
A Betolakodó meg elég hitelesen csináltúgy, mint aki továbbra sem érti. De amúgy kedves fickónak látszott, közölte is az IgaziSpanyollal, hogy az Oktogonig elviheti a bicaja csomagtartóján. Mármint őt a lány. És el is vitte. Egészen az első törökig, a továbbiakról nem tudok egyelőre. Én meg haza kísértem a Spanyol lányt, aki még előadott egy cuki zavarbajövetelt a kapujuk előtt. Megköszönte, hogy hazakísértem, mert hát tényleg, így ennyi idősen, meg ilyenkor. Én ugyan nem nagyon értetem a férfiagyammal, hogy a belvárosban milyen veszélyek leselkednek hajnali hatkor verőfényes világosban egy huszonéves nőre, de hát gondolom nem is ez volt az üzenet. Mondani akart még valamit. Én meg már épp fogalmaztam a mondtatot, aminek a végén megadja a telefonszámát, amikor motyogot valamit zavartan.
Az van velem, hogy ha nem figyelek a másikra, hanem épp benne vagyok a fejemben, akkor az első mondatokról rendszeresen lemaradok. Mire megjött a válasz a kérdésemre, hogy mit is mondott, már elő is ástam a tudatalattimból az eredeti verziót. A kettő persze nem egyezett. Amit ő másodszorra semminek titulált, az elsőre szinte biztosan úgy hangzott, hogy "nem jössz fel?". A fene. Többet nem kérdezek vissza ilyen szituban.
Amikor meg a számot kértem, akkor közölte, hogy ő nem szokta megadni. Persze ezeket a helyzeteket már rutinból hozom, de azért emlékszem még, hogy milyen bénán reagáltam volna erre régebben. Vagy magabiztosan, de eredménytelenül. Azért, mert nem értettem volna a metakommunikációt. Azon a csatornán az jött, hogy naná, hogy megadom, de ... Hogy mi van a pontok helyén azt egyelőre nem tudom, de innentől kezdve mindegy, hogy mi a válasz, mert úgyis megadja. Könnyű úgy dominánsnak lenni, ha tudod, hogy nyert ügyed van. Én azért rátettem egy lapáttal és közöltem, hogy akkor most meg fogja törni ezt a szokását.
Még beszéltünk egy pár mondatot, aztán felajánlotta, hogy megadja az IgaziSpanyol telszámát, mert hát szerinte én őt akarnám valójában. Ez persze nagyon-nagy valószínűséggel teszt volt, tartalmilag szarul, de metakommunikatívan nagyon jól és hitelesen csomagolva. Azzal magyarázta ezt a felszínen mindenképp meglepő megjegyzést, hogy hát lássam be, hogy ez egy fura este volt, mindenki mindenkivel. Nem láttam be, annak ellenére, hogy jól látta a dolgot. Azt válaszoltam, hogy nincs ebben semmi fura, találkozott két csinos lány és két jó pasi, és elkezdtek ismerkedni egymással. Úgy csináltam, mintha ez lenne a dolgok normáls menete. És ha jobban belegondolunk nem csak akkor fordulhat ilyen elő, ha úgy fut neki az ember, hogy gátlástalanul fog csajozni.
Aki nem felszínes, az nem csak a külső alapján dönt. Miért ne gyakorolhatna ránézésre két lány hasonló hatást az emberre? Persze, hogy gyakorolhat. Aztán flörtölés, beszélgetés közben kiderül, hogy ki a vonzóbb. A vonzódása eleve vonzóbbá teszi a másikat. Az már egy másik kérdés, hogy miután ráakadtam, én még flörtölgettem a másik lánnyal is. Piszkos trükk, de láthatóan működik.
