Még mindig a múlt hetemet próbálom dokumentálni, de egyre nagyobb csúszásba kerülök az újabb görbe estéknek köszönhetően. Néhány ismerős meg közben tövig rágja a körmét, hogy akkor most mi is történhet a színfalak mögött. Tegnap estefelé pl. felhívott ElsőŐ, és amikor megemlítettem a csütörtök esti Kamionosok és Kurvák party-t, akkor egyből rákérdezett, hogy de hát mi van a kis szőkével. Amikor meg elmondtam, akkor jött a válasz, hogy hát ezt még nem látta a blogon. Kezdem megérteni a Barátok közt és a Jóban, rosszban stábjára nehezedő nyomást.
Tegnap viszont legalább nem rontottam a helyzeten, mert Magashelyessel csak körbejárkáltunk egy pár helyen, aztán nézeldtünk egy kicsit, kudarckerülő módon magasra rakva a mércét: "na nekem itt nincs senki, aki érdekelne". De azért apróbb élvezetek akadtak. Egész szórakoztató érzés az a helyzet, amikor az este során több olyan nővel is találkozol, akikhez volt valami közöd. Vagy lesz.
Az első helyen Magashelyes vette észre, hogy valami csaj nagyon integet. A hugom volt, akivel ott volt a gimiből a legjobb barátnője, akinek persze az volt az első dolga annakidején amikor elkezdtek az én gimimbe járni, hogy belém essen. Elég kínos szituk voltak, 16 évesen bőven nem voltam felkészülve arra, hogy kezeljem a nők közeledését. Még most is jobban szeretem, ha én felmérhetem előbb a jelöltet mielőtt ő észrevesz, aztán döntök a közeledésről. Ilyen persze ritkán van, le is kell szoknom erről. Ha lebukik az ember, akkor azonnal reagálni kell, és kész. Ha még nem sikerült felmérni a kiscsajt, akkor úgy kell csinálni, mintha bejönne. Na ezt nem szoktam.
Ja, igen. A hugi barátnője azóta nagy lány lett, összehozott egy gyereket, meg lepattintott egy apát. Az enyémhez hasonló sikertörténet. Pontosabban az exeméhez. Vicces módon pont úgy nézett ki, ugyanaz a szerkó, ugyanaz a frizura és ugyanaz a baszatlan jégcsap arckifejezés, mint azon a képen, amivel a LB-on próbál pasit fogni. Beszéltem a hugóval kb. két percet, hányan vagyunk, hova megyünk, ilyenek. Ő kedvesen felhívta a figyelmem, hogy az a hely nem nekünk való. Ezen jót szórakoztam, mert Magashelyessel külön-külön már többször is voltunk és teljesen egyetértettünk abban, hogy egészen korrekt húspiacot találtunk. Tegnap mondjuk kihalt volt, épp csak addig maradtunk, amíg találkoztunk. Azért a hugi értékelése érthető - 17 éves koromtól aktívan és sikeresen kerültem azokat a helyzeteket, ahol a családon kívül találkoznunk kellett volna. A bulikat meg aztán főleg. Két személyiségem volt lényegében. Az egyik az otthoni, a másik a társasági. Ez azzal kezdődött, hogy gimibe mentem. Általánosban még nem volt ilyen. Szar volt az egész, normális szülői támogatás nélkül, a giminél meg elhatároztam, hogy az egész parás beilleszkedést, meg mindent megoldok egyedül. Persze lehet, hogy csak egybeesés, pubertás, fokozódó zárkozottság, ilyenek. Na mindegy, a lényeg az, hogy a hugomnak úgy látszik még mindig az a zárkózott, fiúbandázós, kizárólag alternatív meg egyébb elvadult zenéket hallgató arc vagyok. Azért a tegnapi jelenet után majd lehet, hogy oltogatom egy kicsit, hogy jobban képbe kerüljön - most ugrott ki egy 103 évig tartó kapcsolatból. Okosan, 30 fölött, ahogy a mai lányok szokták.
Felajánlottam, hogy átvisszük őket a Holdudvarba, de végül Magashelyessel furikáztunk át. Kellemes félházas buli volt, nem az az eszetlen tömegnyomor, mint a nyár nagy részében, de sajnos be kell látnom, hogy ez kb. kizárja, hogy tehetséges versenyzőt találjunk. Vissza is mentünk az Ötkertbe, ahol fél három körül még totál teltház volt, épp csak már nem kellett sorbanállni. További nőismerősök.
Az egyik a tavasszal egy óra dumálással hazarángatott elsőéjszakás nő. Ő valahogy mindig mellettünk ugrált mindenféle nála alacsonyabb fazonokkal. Mosolyogtunk, köszöntünk, mosolyogtunk, de mivel kb. egy hónapja elég tahó módon zárt le egy általa küldött véletlen SMS-sel indult üzenetváltást, valahogy nem volt kedvem odamenni és megkérdezni, hogy dugunk-e. Helló, hogy vagy...
Mindeközben a másik oldalról az exem egyik imádnivalóan idióta barátnője csapódott belém, miközben egy az előbbi nő által lepattintott ficere tekézett vele. (Tekézés: pörgetős/kidobós rocky, salsa, stb. figurákat előadni egy nővel a tömött tánctér közepén.)
A kínálatban meg volt egy darab talán vihető szőke, tipikus picsaliba fejjel. Az átlagnál kedvesebb arckifejezés talán annak volt betudható, hogy az alakja nem volt épp hibátlan, ezért az utolsó órát leszámítva nem nagyon volt kapása, ahogy elnéztem. Amúgy nem volt botrányosan rossz, és súlyra talán csak pár kiló, de az nagyon ügyesen kihangsúlyozta az öltözékével.
Többször is majdnem odamentem hozzá, de aztán a barátnője összeakadt egy kopasz, kigyúrt fakockával és az komolyan visszavetette az eleinte sem túl erős lelkesedésem. Valahogy ezek után nem számítottam túl sokra a lánytól, meg a fene sem akart volna jópozni, sógorkodni az egybitessel. Pedig az elég elkerülhetetlennek tűnt, mivel a szőkeség átlag kb. fél számot hagyott a párocskának nyugodtan, aztán rendszeresen berobbant, odatolta magát riszálni a barátnőhöz, akiben meg elég erős volt a szolidaritás. Vicces volt ilyenkor az egybites arcát figyelni, aki egyébként olyan cukin esetlenül kezelte a helyzetet. A harmadik ilyen akciónál láthatóan majdnem agyfaszt kapott, aztán amikor visszakapta a csajt, akkor meg totál inadekvát módon azonnal ráugrott. Eltartott neki egy darabig amíg rájött, hogy mindkét nővel foglalkoznia kéne, de azt sem vette túl sikeresen. Látszott a fején, hogy egyáltalán nem érti a szitut. Az kattog benne, hogy de akkor most dugunk, vagy nem? Ha smároltunk, meg dörgölőztél, akkor mit szarakodunk itt?
Ők is zárásig maradtak, indulás előtt a szőke még elsétált mellettem, kicsit meglökött, dobott egy nézést. Én ültem, pont szemmagasságban volt az előnytelen rőzsaszín csőnaci, ami kipaszírozta magából azt a plusz két kiló felesleget. Egy dolgot sajnálok csak, de tényleg csak egy ici-picit: ez játék is a játékért. Most kipróbálhattam volna tét nélkül és könnyített pályán, hogy milyen egy egyszerűbb kis libuskával az ismerkedés.
