HTML

Hűvös vadász

Csajozás és önreflexió. Tudatos élvezet.

Friss topikok

  • rekettye: ...mondjad! :D (2010.10.27. 00:31) Tovább is van
  • huvosvadasz: Na, úgy látszik sikerült túlzásba vinni az okoskodást a sztorizás kárára :). Semmi nem lett. Egyik... (2010.09.13. 15:41) Hihetően tagadni
  • rekettye: Nohát! Eddig azt hittem, hogy a véleményemmel egyedül vagyok - én lennék ElsőŐ :). Ezek szerint vi... (2010.08.31. 19:46) Mi a cél
  • huvosvadasz: @hemill: Hát sokkal intenzívebb volt az egész szitu, szóval nem annyira meglepő :). De azért neke... (2010.08.27. 22:06) Kamionosok és kurvák
  • huvosvadasz: Hát beakadt ez a félmondat, ha vonatozásról van szó, akkor ez ugrik be először, de szerintem a fél... (2010.08.21. 16:46) Ültünk a vonaton

2010.02.21. 10:56 huvosvadasz

A Nyilvános Lány

Mondtam, hogy élénkül a kereslet, csak az előző bejegyzésben nem sikerül kifejteni, mert szokásomtól eltérően kicsit leragadtam a részleteknél és elkalandoztam a fősodortól. Ez a piaci szemléletű kereslet/kínálat duma egyébként az első vadásszezonban a Ződséges haverommal standard duma volt. Mondjuk akkor már ő nem volt igazából zöldséges, én viszont akkoriban napi szinten buktam a tőzsdén a tanulópénzt. Ha lementünk egy helyre - ami általában nyilván mindig ugyanaz a hely volt, mert ott ismertük a viszonyokat, na meg azt szerettük - akkor mindig gyorsan felmértük, hogy keresleti vagy kínálati piac van, és ha cudarul álltak a dolgok, akkor gyorsan áttettük a székhelyet aznapra máshova.

Na mi is a bejegyzés címe? Ja... szóval az úgy volt... még nyáron regeltem egy dugás centrikus párkereső oldalra. Mondjuk, hogy szexpartner kereső (nem, nem kurva közvetítő), aztán mivel ott teljesen meglepő módon kínálati piac van, avagy alig van nő, viszont valami fura okból tolonganak a pasik, ezért ott is hagytam egy hónap után. A reglapot nem vettem le, a kitakart arcú képek nem izgattak annyira, gondoltam max, lát bennük valaki valami fantáziát és akkor majd ír. Persze jó sokáig nem jött semmi, de aztán hétfőn hajnalban beesett egy levél. Pár évvel idősebb nő, független, gyereke van, szeretőt keres, szerelmet nem. Kép persze semmi. Mindegy, arckép úgysem szokott lenni - nálam se volt, csak néhány jól sikerült beállított félmeztelen egészalakos. Írtam neki, válaszolt, de semmi konkrétum. Vannak ezek a nők, akikkel egyszerűen képtelenség elkezdeni normálisan beszélgetni, amíg másokkal meg csak úgy árad a dolog. Ők azok, akik három kérdésből egyre válaszolnak, a felvetett témákat nem viszik, nem fűzik tovább még véletlenül sem. Viszont ez a példány valahogy minden levelét azzal kezdte, hogy örül nekem, szerette a levelet, stb.

Elmondta, hogy mit szeretne - enyhén mazochista hajlama mellé agyas szeretőt keres, de ennyi, az élete többi része meg van oldva, neki párkapcsolat vagy szerelem nem kell, barátja is több van, mint ideje. Ideális. Már, ha normális. Csakhogy ez egy nőtöl ritkán az, viszont mégis volt a szavaiban valami vonzó. A fura intellektusa, az hogy láthatólag nagyon érzékeny volt (olyan dolgokat vett pl. észre a profil fotókon), hogy ötször elmondta, hogy neki olyan pasi kell, akinek van agya. Én nem forszíroztam a kép dolgot, gondoltam aki ennyire határozott, az úgysem fog a végtelenségig levelezgetni velem. Főleg, hogy azzal indított, hogy ő aztán nem akar nagyon beszélgetni, mert hát arra ott vannak a barátai.

Amikor rékérdeztem, hogy mivel foglalkozik, kiderült, hogy relatív a nyilvánosság előtt éli az életét. Szem előtt van. Mondjuk mint egy Schóbert Norbi vagy Hajdú Péter. Direkt nem női neveket írok, és szándékosan nem mondom, hogy mit csinál, bár ez még messze nem buktatá le. (Nem celeb fitnessz edző.) A képzelt erőviszonyok ezzel eléggé eltolódtak: ő relatív ismert, én még relatív sem vagyok azok az egyelőre, ő az idősebb pár évvel, ő kezdeményezett, relatív ő a rámenősebb, hiszen ő lép ki jobban a szerepéből azzal, hogy azt mondja, hogy neki csak szerető kell.

És akkor - vagy talán pont ezért - ezt még megfejelte egy olyan nagyvonalú ajánlattal, hogy ha küldök neki egy arcképet és az alapján is bejövök, akkor majd ő is küld. Na persze erre mondtam, hogy ilyet nem játszunk, nem fogok négykézláb csúszni egy rakás e-mail előtt. A képről, amit küldött egy elég helyes és kicsit ismerős nő nézett rám, de pont fogalmam se volt róla, hogy ki ő. Csak a keresztnevét tudtam. Ez volt kb. szerdán.

Aztán még váltottunk pár levelet, amiben lényegében kiderült, hogy ő arc alapján engem helyesnek, de az ő elvárásaihoz képest túl gyengédnek és kamaszosan kedvesnek lát. Hát... jó nagy társaságot lehetne ezzel a feltételezéssel megnevettetni, ha összetrombitálnánk az ismerőseimet, de hát ezzel vitatkozni nem nagyon lehet. Harcianyunál ellenőrzött tény, hogy a kép amit küldtem rám nem jellemzően kedvesen mosolygós. Sajnos az van, hogy a lányok ezt szavazták meg legjobbnak ősszel, és hát hatéknyságra megyünk. Azt mégsem várhatja el senki, hogy a kép alá odaírjam, hogy az idő 2%-ában fogsz ilyennek látni, ha részeg vagyok, akkor 17, ha szerelmes, akkor meg 21. Érdekes volt, hogy a levelezésben folyton azt magyarázta, hogy őt izgatják a hűvös emberek, meg azt, hogy ő olyan karcos személyiség.

A karcos volt az a szó is, ahogy Harcianyu jellemzett engem nekem egy szóban, amikor hozzá rohantam reality check-ért, hogy azért csak nem vagyok egy olyan kajla fasz, mint aminek most egy kép alapján látni próbál ez a nő. Persze ennek semmi jelentősége, csak egy kis véletlen verbális párhuzam. Az is kiderült a Nyilvános Lányról, hogy azért a szexuális fantáziájának bizarrsági foka kettővel magasabb, mint ahogy azt szerényen elővezette az elején, de még érdekes és vállalható. Sőt, kipróbálandó. Lennék állat valakivel, aki szeretné. Itt az idő.

Szombat hajnalban írtam az utolsó levelet, ami egy kicsit belemenősebb lett, mert ő is váltott. Én nem szeretem az ilyen dolgokat e-mailben lejátszani, szexről gépelni az nekem túl távoli és személytelen. Még ha beszélnénk. Na mindegy. Jött is a válasz hamar, mert sikerült hajnalig fennmaradni, a Nyilvános Lány meg hajnalban kelős, hogy hú de jó ez, hogy most így egyszerre vagyunk online, de nem egymást akarjuk mi. És hát bocsássak meg, de annyira jó volt olvasni a leveleimet. Meg különben is, neki a jövő hete már betelt, aztán más dolga van, hát mihez kezdjen ő velem. Na erre egy kicsit leoltottam - meglepne, ha újra jelentkezne.

Mert mi az, hogy mihez kezdjen velem? Ha szerinte nem mozdulunk eléggé egymásra, és ő nem akar barátkozni, levelezni, dumálgatni (spec. vele én sem ) akkor miről beszélünk? Ha kölcsönösen hiányzik szerinte az érdeklődés, akkor miért gondolja, hogy ő neki lenne kezdenivalója velem, hogy döntéshelyzetben lenne? Persze ez nyilván mindig mindenkinek a magánvéleménye kicsit felcukrozott formában, avagy nem gondolja ő, hogy én nem dugnám meg, sőt, talán sőt, de ezt így egyszerűbb leírni. Pedig ha tudná, hogy nálam ez a levelezgetés csak egy szűrő, én ettől senkire nem csavarodok rá max. szellemileg. Max felkelti az érdeklődést, elhiteti, hogy nem unnám szarrá magam a teaházban az első randin akkor sem, ha nem fog meg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://huvosvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr831777262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása