Mivel van úgy kétheti elmaradásom, ezért egy darabig nem érezteti majd hatását a kicsit több, mint egy hete bevezetett hírzárlat. Hogy mi az oka, azt majd ha odaérek, elmondom. Addig ugorjunk vissza úgy két hetet. Az előző postban emlegetett ex típusú lánnyal úgy gondoltam nem kell taktikázni, ezért ha jól emlékszem már másnap - szombaton - felhívtam és megbeszéltünk egy randit vasárnapra.
A pontos időpontot, a helyet és a programot szokás szerint nem fixáltam és szokás szerint eléggé az utolsó pillanatban csörögtem rá, hogy akkor hogy is legyen. Zokogva vette fel a telefont. Valami nagyon durva dolog történt mondta, és persze ne haragudjak, de most nem tud találkozni velem, majd jelentkezik, ha összeszedte magát. Gondoltam akkor lett hirtelen két hét haladékom, ami alatt szépen kifuttathatom az akkor még képben lévő Mázas lányt. Ez persze csak a második gondolatom volt. Az első egy órában, meg az előbbi gondolat végigfuttatása után még egész este azért azon kattogtam, hogy azért kurvára nem fair, hogy pont ilyenkor hal meg valakije, vagy veri szét az exe a lakást, vagy mittomén mi, amikor nekem randim lenne.
Hogy mi volt az a durvulás, az azóta sem derült ki, de ex típusú elég hamar összekapta magát - másnap egy körül, amikor épp befelé támolyogtam az irodába, már jött is az SMS, hogy jobban van és szeretné pótolni ami elmaradt. Két magyarázat futott át az agyamon, mint szinte midnig: vagy egy hisztis ribizlit fogtam ki, aki fennakadt azon, hogy a szomszéd hangosan horkol vagy arra gyúr a lény, hogy halotti toron már ne szingliként kelljen megjelennie a rokonság előtt.
Nem siettem a válasszal, éreztem a nyerget, meg hát mégiscsak vissza lettem utasítva előző nap, úgyhogy kényelmesen megebédeltünk a kollégákkal, átnéztem az összes érdektelen emailt, a rendkívül fontos ismerősök mégfontosabb facebook bejegyzéseit, aztán úgy másfél óra után írtam egy választ, amiben kifejtettem, hogy piszok megértő vagyok, harag bennem egy csöpp sem volt, csak egy ici-pici aggodalom. Nem lepődtem meg, amikor kb. pont másfél óra múlva jött válasz, és persze azon sem, hogy mivel a következő üzenetet két percen belül elküldtem, arra azonnal reagált. Pontosan ki volt centizve, nem akarta, hogy úgy látszon, hogy ő van jobban oda, de kevesebbet sem akart mutatni metakommunikatíve, mint amit tőlem látott. És emiatt aztán teljesen úgy nézett ki, mint aki teljesen odavan.
Még aznap este találkoztunk. Szokásos kis beszélgetős, dumcsizós-uncsizós randinak indult, amit aztán az ex telefonos bejelentkezése tolt el extrém irányba. Kétségbeesett hangon közölte, hogy az alattuk lakó hívta, hogy valami csipog a lakásban és ő vidéken van és valamit biztos bekapcoslva hagyott, talán a mikrót és nézzem már meg. Mi sem jobb alkalom arra, hogy felvázolja az ember a családi állapotát. Ex típusú elég elszánt volt, el is indultunk ex lakására megnézni, hogy milyen szerkezet ad le vészjelzéseket és veszélyezteti a szomszédok életét olyan rafinált módon, hogy reggel óta azért még semmilyen komoly katasztrófa nem következett be.
A riasztó volt az, 5 másodpercenként pittyegett egyet, meg világított az üzemzavar LED. Egyébként elmés szerkezet, a számgombokon kívül van rajta még három billentyű: F, B, C (ha jól emlékszem). A B és a C gombhoz tűz meg egyéb ijesztő piktogramok voltak felragasztva, az F-hez semmi. Kicsit aggódtam, hogy beriaszt az a szar, és ezzel vége az estének, de valamit nyomni kellett. Megjelöltem az F-et. Nyert. Lefelé menet beleütköztünk az alattuk lakó szomszédba - legalább lesz miről pletykálnia. Elég hálás volt. Azt mondta, hogy az idegeire ment az 5 másodpercenkénti egy csippanás, ami kb. párnával letakart ébresztőórának felelt meg. Mármint amikor ott fent a készülék mellett állt az ember. Kicsit gondolkodtam rajta, hogy a figyelmébe ajánlok valami jó stressz kezelő vagy relaxációs technikát oktató tanfolyamot, de inkább örültem magamnak, hogy mennyire jól értek a gépek lelkéhez.
Na meg annak, hogy ex típusú nem nagyon akadt fenn az egészen. Ezt követően még sétáltunk egy nagyot és palacsintáztunk egy kicsit. Ezzel sajnos kicsúsztunk a BKV normál üzemidejéből, éjszakai meg arra nem nagyon járt, úgyhogy taxit hívott a lány. Itt kicsit szívtam a fogam - amig van tömegközlekedés, addig baromi egyszerű eljutni a kapuig, csak fel kell ajánlani, hogy hazakísérem. Ha felajánlom, taxit hívok neki, az túl egyértelmű. Azért felajánlottam. Amikor megjött a taxi és épp készültem elköszönni, megkérdezte, hogy akkor ott maradok-e, vagy elkísérem. Nyilván.
Ezután következett egy 15 perces évődés a kapu közelében. Aztán nagy nehezen meginvitált a lakásába. Aztán még 15 perc az előszobában. Meg is jegyeztem, hogy azért, hogy ácsorogjunk, kár volt felhívnia, ezt tök jól lehetett odalent is csinálni. Nagy nehezen bejutottunk a szobába, az ágyra, és bár lelkes volt, passzívan ellenállt. Pulcsi marad, nadrág marad. Akkor viszont én nem maradok, gondoltam és egy idő után megint bevetettem a cipőhúzós trükköt. Ha a Mázas lánynál bejött... és itt is csak félig volt trükk, a másik fele teljesen komoly volt.
Nem tűnt vonzó opciónak, hogy éjjel kettőkor egy idegen lakásban feküdjek le aludni úgy, hogy a házigazdám fél hétkor szeretne kelni, a nap ötkor, redőny meg nincs. Illetve van. csak nem lehet leereszteni. Ez dugás nélkül azért nehezen vállalható. Nosza, cipő fel, teljesen nyomás mentesen elbúcsúztam azzal, hogy hát úgyis korán kel, késő van már, aludjon. Aztán valahogy a búcsúcsók úgy alakult, hogy a végén megérte ott aludni. Előtte még mentegetőzött egy kicsit, hogy ő nem olyan.
Nem tudom, hogy mit válaszoltam, amire nem sértődött meg, mert ami az eszembe jut ilyenkor az túl cinikus, től egyszerű és túl igaz ahhoz, hogy ilyen helyzetben vállalható legyen. Mind ezt mondja. Mármint akivel így alakul. Nem ő olyan, én vagyok olyan neki. Beképzelt vagyok? Nem, csak hiszek neki. Ha ő nem olyan, akkor én vagyok olyan - neki. Aki nem olyan, azzal is előfordul életében egyszer-kétszer, hogy első, második, vagy nulladik randin az ágyban köt ki.
