A péntek esti nagy sikerre való tekintettel szombaton is kinéztem a Szigetre (hova máshova...). Persze most nem volt társaság, mert Magashelyes elvileg valami koncertre ment a nőjével. Azért csak elvileg, mert a péntek esti előadása után azért nem lepődnék meg, ha az a nő már múltidő lenne. Ha nem az, akkor meg nagyon ragaszkodik szegény. Más társaság meg mostanában nem nagyon akad. Mindenki vagy külföldön van, vagy épp boldognak remélt kapcsolatot épít.
Először becéloztam a Holdudvart, az előző esti fényes sikerek színhelyét. A tudatomban részletesen felidéztem, hogy milyen érzés volt, amikor ott hagytam az egyik korábban fel nem hívott nőt, miután megbámult vele egy másik, majd ketten is mozdultak rám a bárpultnál. Na, hát ez nem sokat ért. Vagy nem volt elég erős az imaginációm, vagy előző nap volt valami a levegőben, ami aznap nem. Mondjuk eleve kevesebben voltak, kicsit kattogtam is rajta, hogy azért az előző napi találkozásokból (három ismerős, eből kettő erős női érdeklődő), azért juthatott volna egy akkorra is. Persze mindegy. Én sem nagyon láttam olyat, akivel szívesen kezdenék. Ilyen határeset nőcskék voltak, akik ha érdeklődnek, azzal pont elég szexivé válnak, de kölcsönös volt az érdektelenség.
Ittam egy sört, aztán áttettem a székhelyem a chachába. Ezt az estét ezzel az egy adag szesszel csináltam végig. Ennyira vágytam már csak az íze - na meg a megszokás - miatt is. Érdekes, hogy pár hónap alatt sikerült rendesen leépíteni a késztetést, hogy ha bemegyek egy helyre, akkor egyből azt nézzem, hogy milyen italt veszek. Elsőre azért bevillant, de aztán inkább felmértem a terepet, és aztán el is feledkeztem róla.
Egy időben gondolkodtam rajta, hogy ha nem szeszelek, akkor mit kéne helyette. Mondjuk valami üdítőt, ahogy Lúzer-type srác szokta, meg szinte mindenki, aki annyit jár el, hogy nem teheti meg, hogy közben ne vigyázzon a májára. De azzal az a baj, hogy alapból az üdítő az kóla, a kóla meg oldja a fogzománcot, mint az állat. De a többi szemét is csupa cukor, heti 2-3-4 alkalommal abban áztatni a fogsort nem a legokosabb dolog. Miközben nézelődtem, és észrevettem, hogy nem iszom, átfutott a fejemen, hogy ez az egész italozás (még a szénsavmentes víz szívószálas szopogatása is) valójában csak pótcselekvés, esetleg az orális fixáció kielégítése. Kicsit olyan, mint a dohányzás. A dohányos haverokat marhára irígyeltem emiatt még gimiben, hogy ők csak megállnak egy buliban, rágyújtanak, és akkor már csinálnak valamit, nem csak úgy állnak szerencsétlenül, mint a lófasz. Ahhoz mondjuk egynémely barátom még kifejezetten értelmes arcot is szokott volt vágni.
Szóval egész jól elvoltam mindenféle pótcselekvések nélkül, csak nők nem nagyon voltak már úgy három körül. Épp menni készültem, amikor picit mozgalmasabb lett a zene, engem meg elkapott valamennyire a bulihangulat. Érdekes, akkor ez inkább idő, mint alkoholmennyiség függő. Eddig ezt nem tudtam, mert egy igazi odabaszós buliban a kettő azért eléggé korrelál. Megálltam kifelé menet a tánctér szélén, picit lazán lötyögtem is valami oszlopnak támaszkodva, amikor bezúdult elém egy harmincöt körüli szőke bögyös, faros maca arányosan vékony lábakkal. Az a fajta, akit azért simán vinne az ember. Asszem erre az alkatra lehet eufemizmus nélkül is mondani, hogy nőiesen telt. A kulcs a vékony lábakban rejlik. Teljesen rendben lett volna, ha nem atom részeg. Írnám, hogy megállt előttem és rámnézett, de hazudnék. Ebben a blogban pedig csak a színtiszta igazság szerepel. Szóval egy meg nem határozott pályán mozgó pont körül bolygómozgásba kezdett előttem és oly módon fordította felém a tekintetét, hogy fel tudja mérni, hogy igencsak szeretné, ha megdugnám.
Komolyan, egy pillanatra még fel is merült bennem. Két-három tized másodpercig is agyalhattam rajta. Kb. ennyi ideig tudott egy helyben egyensúlyozni. Aztán megint elkezdett körbe szédelegni. Pont úgy, mint a legócskább részegemberes paródikákban, időnként keresztbe lépve oldalra. Aztán egy pár perc után eltűnt, majd újra megjelent. Rövid időre bekorlátozta a mozgását előttem 1-2 m^2-re, majd beletenyerelt a jobb lengőbordáim közé, megpróbált a szemembe nézni és közölte, hogy "I'm going home". Erre nagyon mást, mint hogy "Good luck" nem tudtam válaszolni. Valahogy utólag nem lepett meg, hogy britt a nő. Persze, ilyen az előítélet, hogy általában utólag erősítgetjük, de amíg ez nem derült ki, addig egyszerűen nem értettem, hogy ezzel meg mi történt. Láttam már ilyet, bár kicsit józanabbul ugyanezt csinálni velem sokezer kilométerrel keletre innen.
Szóval futni hagytam az este utolsónak látszó lehetőségét. Aztán akadt még kettő, aki nézegetett. Az egyik nagyon. Én visszanéztem, über macsó módon megvártam, amíg félrenéz. Érdekes volt az arckifejezése, én egyfajta értetlenkedést olvastam le róla, hogy na akkor ezt most miért nem jön ide? Válaszom persze volt rá a magam számára, még ha nem is elfogadható. Az, hogy messze volt a lány, és a szeme szép volt, de a többit nem tudtam eldönteni. És ez a felesleges perfekcionizmus, amit a múlt héten kielemeztem. Ebben is lehet hibázni. Odamegy az ember, beszélget, közben eldönti, hogy mennyire jön be a lány, aztán vagy marad, vagy lép. Ez azért is jó stratégia, mert nem kell lopva bámulni a nőket. Vagy túl sokat szemezgetni. Lopva ugye azért kéne, hogy ne vegye észre, hogy bámulom, mert ha nem jön be, én meg bejövök neki, akkor az a baj, ha meg bejövön, de a leszólítás előtt már túl sokat bámultam, akkor meg az.
A másik ok, hogy nem mentem oda az volt, hogy olyan kikényszerítettnek éreztem volna. Engedélyt adott (jelzett), én meg megyek. Ebben van valami, de figyelni kell azt is, hogy kivel áll szemben az ember. És majd ez lesz a lány tanulsága is minjárt. Ez a lány odáig lett volna, ha megkapja azt az elismerést, hogy egy pasi, aki tetszik neki, odasétál és leszólítja.
Pár perccel később aztán elidnult a tánctérről kifelé, eljött előttem, tudtam, hogy nézni fog, ránéztem, és ráköszöntem. Ez néha elég, de ő ment tovább, de azért nézett eléggé elvarázsolt szemekkel, én meg végigsimítottam a karját. Hogy a lányoknak mi a tököm tart eddig egy pisilésen, azt nem tudom, de már nagyon untam magam mire visszaért. Gondoltam, hogy majd mondok neki valamit, vagy bármit. Nem kellett. Elém állt, és közölte, hogy idejön hozzám, hogy tudjak táncolni. Jó duma, de tényleg. Közben olyan kis ragaszkodón nézett, én meg próbáltam eldönteni, hogy akkor ez most még épp az a szint, vagy már épp nem. Na táncolni nem tudott, a ritmussal hadilábon állt. Kicsit beszélgettünk arról, hogy jó-e a zene (nem), én meg megpiszkáltam, ami hiba volt. Már a mondatok közben éreztem, hogy ez nem sül el jól. Semmi durva nem volt, egyszerűen csak a helyzetet és a kettőnk közt levő viszonyt nem vettem figyelembe.
Ő tett valami megjegyzést, hogy a szórakozóhelyeken nem nagyon van olyan zene, amire ő szívesen táncolna, ezért nem szeret. Én meg feltettem a fel nem tehető kérdést, hogy akkor minek jár ilyen helyekre. Ha egy kérdésre van egy cinikus válaszunk, akkor azt a kérdést soha ne tegyük fel. Ott áll velem szemben egy csaj, aki gyakorlatilag leszólított úgy hajnali fél négy körül, iszonyat ragaszkodóan néz a szemembe, én meg azzal egyszerre kérdezem meg, hogy minek jött, hogy átvillan az agyamon, hogy te jobb esetben pasizni, rosszabb esetben dugni jöttél. És hát mivel nyilván ez volt a helyzet, a kérdés feltevésével szinte ki is mondtam ezt.
Aztán mondott azért valamit, én meg ügyesen azt válaszoltam, hogy na jól van, kimagyaráztad magad. Erre azt válaszolta, hogy nem szeret magyarázkodni, én pedig azt, hogy akkor ne magyarázkodjon. A PUAk erre azt mondanák, hogy kalibrálatlanul, de én is mondhatom, mert én meg mérnök vagyok. Nem lenne ezzel semmi baj normál esetben, icipici játékos szúrka-piszka. De ez nem normál eset (legalábbis nálam nem ez a normál szitu, hogy engem szednek fel). Ez megy akkor, ha egyenrangú felek játszanak, még senki nem mutatta ki a másik felé, hogy nagyon vonzódik. De itt a lány ezzel indított, aztán ezzel is folytatta, kvázi alám helyeszkedett, én meg még feljebb magasodtam, még ha csak picit is.
És ez sok volt neki. Ott hagyott, ezzel utolsóvá téve a magyarázkodásról szóló mondatomat. Abban egyébként önmagában semmiféle piszkálódás vagy leoltás nem volt, de előzőleg sikerült olyanra beállítani a hangulatot, hogy ő már csak így értelmezhette. Ez egy érdekes tanulság volt, bár az előző esti eredmények miatt elég könnyen vettem a dolgot.
