Tegnap éjjel megint Harcosanyut coacholtam. Közben persze helyreállt a bizalom, amit részben (részéről) a hírzárlat, részben (részemről) egy korábbi feszkó tett tacsra egy időre. Közben az is kiderült, hogy nem csak, hogy nem olvasta a blogomat, de még a címét is elfelejtette - még egy ok, amiért fölösleges volt az egész. De ha már az volt, akkor legalább utólag terítek. Mert azért volt mit nem leírni. Mivel ez elég hosszú téma, ezért kétfelé bontom, meglátjuk hogy működik. Ebben a bejegyzésben a konkrét történések szerepelnek csak, aztán egy másikban majd kicsit okoskodom és vonom a következtetéseket lefele.
A Dilibogyóval egy héttel azután találkoztam, hogy összejöttem az ex-típusú lánnyal. És hát ugye nem voltam abban a helyzetben, hogy kihagyjam az egyiket vagy el a másikat. Kényszerhelyzet volt, meg a térdsérülésem miatt amúgy is rengeteg a szabadidőm, szóval nem maradt más választásom, mint kipróbálni azt, amit egyszer minden férfinak ki kell, ha nem akarja, hogy ezzel idegesítsék halálra a többiek az öregek otthonában: párhuzamosan futtatni két nőt.
Az egészbe csak úgy szabad belevágni, ha meg vagy róla győződve, hogy amit teszel, az helyénvaló, de legalábbis elfogadható. Vagyis ha nincs bűntudatod. Ide egyébként elég könnyű tudati úton eljutni. Az első lépés az, hogy nyilván szemét vagy, amikor ezt csinálod. A másodikban felismered, hogy amúgy is szemét vagy, mert egyik csajtól sem akarsz semmit, tehát ez már nem oszt, nem szoroz. És akkor jönnek az érdekes helyzetek és érdekes felismerések. Először is az, hogy nagyon gyakran fogod magad nagyon menőnek és lazának érezni. Csak úgy elejteni a haverok vagy a kollégák előtt, hogy na ma találkoznom kell az egyik csajjal. Aztán felébredni mellette, és arra gondolni, hogy majd felhívod a másikat és estére megbeszéltek egy randit. Vagy azon mosolyogni, hogy ha az egyik nem ér rá, akkor majd ráér a másik. Ha meg a másik sem, akkor végre lesz egy nyugodt estéd.
Szóval érdemes kipróbálni. Nekem, ahogy mondtam nem volt bűntudatom. Előre mérlegeltem és utólag, illetve közben meg elfogadtam, hogy ezt csinálom. Mégis volt két helyzet, amikor majdnem lebuktattam magam. Az egyik alkalommal rámtelefonált ex-típusú, miközben Dilibogyóval randiztam. Persze ez az én bénaságom volt, mert nem hívtam fel aznap estefelé. Fura voltam, lepattintós, és rövid. Aztán bemondtam, hogy Harcosanyuval elmentünk sörözni. Egy másik alkalommal meg Dilibogyó hívott a péntek estét levezető szombat délutáni éttermezés közben. Szemben meg ott ült ex-típusú. De akkor már, hála neki, volt rutinom. Ott abból adódott a probléma, hogy aznap délutánra már korábban megbeszéltük a randit Dilibogyóval, és ex-típusú be is mondta, hogy ő aznap délután barátnőzik, de hát csak nem akarta őket előkeríteni, nekem meg már nagyon mehetnékem volt.
Vannak persze hátulütői is a dolognak, pl. a bulizás és a társasági élet minimálisra esik vissza, ezért pl. a melegváltás elég nehézkes. Meg hát ha el is megy az ember a haverokkal, akkor is az jár a fejében, hogy ugyan minek ismerkedne, amikor két nője is van épp? Nekem azért sem jött össze, mert egy szép, esős hétfő este kirúgtam ex-típusú lányt, mert már épp sok volt a közelsége, mire három nap múlva kirúgott a Dilibogyó. Semmi szép komótos levezetés, a felszabaduló hétvégéken újra rápörgés az ismerkedésre. Csak úgy. Háthogyképzelte. Ráadásul mindezt egy részeg pöcs miatt, aki majdnem kinyírta magát. De erről majd egy következő bejegyzésben.
Én meg szépen ott maradtam egyedül, és hiába sikerült már aznap este elrángatni Magashelyest, utána hetekig nem ment az ismerkedés. Elkényelmesedtem, kiestem a ritmusból, a bátorságom meg visszaesett.
