Az elmúlt tíz napban edzőtáborban voltam. Igaz, hogy az eddig megszokotthoz képest hihetetlen luxus körülmények között - értsd: a lepukkant gyerektábor nem az erdő közepén volt, ahova még a térerő sem ér el, hanem a Balaton partján, ahol ha szaggat is, de legalább van EDGE-es mobil internet - nem nagyon volt miről írni.
Északi part, abból is az elhagyottabb rész, körbe mindenütt gyerektáborok 15 év alatti lányokkal. Kicsit sem csajozós, de azért annak ellenére, hogy így belógott a civilizáció, most is megvan a szokásos megtisztulás érzés, végtelen nyugalom. Azért ha már volt valami kis netkapcsolat, nem töltöttem teljesen haszontalanul az időt. Pár hete olvasgattam az Érett nők blogot és egészen kedvet kaptam az éretlenebb érett nőkhöz. Vagyis inkább a negyven alatti anyukákhoz. Az anyukasághoz nem ragaszkodom, de ha lehet, legyen foglalt. Szemét vagyok, tudom. Így viszont izgalmas és lehatárolt a játék.
Ilyen nőket - gondolom nem meglepő módon - az iwiw-en lehet felhajtani, leginkább a Csajok és Pasik alkalmazásban. Ami érdekes az, hogy milyen sokaknál vannak kint a családi képek és van beállítva, hogy "Szétnézek, bármi lehet". De ami még meglepőbb lenne, ha nem foglalkoznék ennyi ideje a nőkkel, az az, hogy hányan mennek bele explicit flörtölésbe, azok köüzl, akik azt választották, hogy "Csak úgy" van ott, csajozós-pasizós szándék nélkül.
Na egy ilyen, MILFnek még fiatal 31 éves anyukával próbáltam a tábor alatt randit leszervezni. Sőt, hát szinte rám ugrott és a hét közepén ő mondta, hogy másnap találkozzunk. Sikerült kihúznom a dolgot hétfőig, ügyesen adagolva a lelkesedést. Ez egyébként nem egyszerű, az időzítéssel mindent el lehet szúrni. Csak akkor szabad maximálisan befűteni a kis jelöltünket, ha tudunk vele találkozni pár napon belül, különben könnyen meggoldják magukat. A nők ilyen kérdésekben impulzus alapon döntenek.
Ebből a szempontból direkt jól jött, hogy nem adta meg lesőre a telefonszámát és írásban beszéltük le a randit. Még csak a hét közepén jártunk, 4-5 nap szerintem elég idő ahhoz, hogy nagy eséllyel meggondolja magát a másik, találjon egy újabb jelöltet, stb. amikor végül megírta a számát, két napig nem hívtam, amikor hívtam nem vette fel, amikor visszahívott én nem voltam teló közelben, és aztán megint nem hívtam vissza. Türelmetlenkedett is iwiw üzenetben, de ezzel értékes napokat nyertem, végül szombat este beszéltünk, ami szinte tökéletes időzítés. Elég fáradt voltam az egész napos program után, de azért elszórakoztattam egy félórát és végül én raktam le - ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Az egész túl simán ment, már az elején gyanús volt. Az is, hogy nem volt benne semmi óvatoskodás - végülis az iwiw profilja alapján együtt él a férjével. Persze jött is hétfőn dél körül a hívás, aztán mivel azt nem vettem fel és nem is hívtam vissza, pár órával később az SMS, hogy berezelt. Izé... mégsem jó, ne haragudjak. De nyilván arról van szó, hogy jó volt egy kicsit online játszadozni amíg nem volt otthon a család. Nem válaszoltam semmit, mert erre nincs mit. Ha lemond valaki egy randit, de találkozni akar, az kezét-lábát töri azért, hogy kapjon mégegy esélyt. Az, hogy ne haragudj, az nem ez a kategória. Ugyanakkor egy családos csalónak tényleg közbejöhet bármi, egy online rosszalkodó nagylányt meg azért jó eséllyel meg lehet ingatni, mert ilyenekkel a legtöbb nő csak akkor szórakozik, ha tényleg hiányzik neki valami.
Hogy mit fogok lépni, azt már tudom, csak még azt nem, hogy mikor és hogy hol. Az incselkedő levelezés közben ő írta magáról, hogy az ismerősei szerint nem használja ki a lehetőségeket, ezt fogom az orrára húzni megfelelő kivárás után. Hogy mi a megfelelő, azt nem tudom, de az, hogy ma nem reagáltam, hogy nem tudott elérni az mindenképp piszkálja, ha egy picit is érdeklem. Márpedig azzal, hogy mi van, ha egyáltalán nem, nem érdemes foglalkozni. Ha várt valami választ akkor baszni fogja a csőrét a dolog. És ilyenkor a legtöbben valami "OK, semmi baj, előfordul az ilyen" jellegű felmentést elvárnak. Sőt, talán azt is, hogy az ember megkérdezze, hogy mikor találkozzunk legközelebb. Még akkor is, ha egyáltalán nem akarnak találkozni. Ezért ezt én pl. sosem kérdezem meg. Ha a másik akarja, akkor küzdjön érte, és egyben lássa is, hogy nekem aztán innentől kezdve egyáltalán nem fontos. És tényleg nem - a veszett fejsze nyelét nem csiszolgatjuk. Egyet talán belerúgunk, hátha mi van, de max. ennyi.
Itt most minden amellett szól, hogy pár napig ne reagáljak. Egyrészt bejelentkezhet - akár úgy, hogy elküld a fenébe, amiért szerinte megsértődtem, másrészt időzítés ügyileg is így optimális. Szerdától a Szigeten vadászom, bulit fix nő miatt sem hagyok ki (erdőbe ugye nem viszünk fát), hátmég olyanért, aki már egyszer kifarolt. Akkor viszont marad a jövő hét, az meg még messze van. És hogy végleg kiakasszam azokat, akik szerint sokat matekozom, ebből viszont következik az is, hogy ha végül én írok neki, akkor az nem SMS-ben lesz, hanem iwiwen, mert az mondjuk egy napnál hosszabb szünet után összesen egy telefonbeszélgetéssel meg egy randi lemondással a hátunk mögött már nem adekvát.
