Leszarom, hogy lehetne reszelni is vagy, hogy fokhagymanyomóval csak egy mozdulat - na meg némi kiábrándító mosogatás - én akkoris késsel aprítom köbmilliméteres darabokra a fokhagymát. Mert a főzésben nekem a fő élvezet a pöcsölődés. Az, ahogy felszelem a hagymát, reszelékké aprítom a fagyott citromfüvet, felkarikázom a szintén fagyott csilit. Ahogy az ezerszer ismételt és gondolkodás nélkül végezhető mozdulatokra összpontosul a figyelmem minden más kiesik a tudatomból. Ha nem tudnám mit jelentenek ezek a szavak, akkor iszonyat stílusosan és trendin odacsördíteném, hogy meditáció, üresség, egyhegyűség. Persze nem az, messze nem, de valami olyasmi. Üresjárat.
2010.01.23. 22:09
Kikapcs
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://huvosvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr831694289
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.