Hát a szombat esti nekilódulás egészen fergetegesre sikeredett. Imádom az ilyen estéket és az azokból előbukkanó hajnalokat. Egy haversrác szülinapi buliján indítottunk. Gondoltam úgyis hasznos lenne, ha egyszer végre nem úgy esnénk be Magashelyessel a buliba éjfélkor tök szárazon, hanem előtte egy kicsitdumálnánk, hangulatba hoznánk magunkat. A haversrác eléggé örült nekünk, mert az egész hetes Facebook kampány ellenére amikor 1/4 12-kor beestem a helyre összesen négyen ücsörögtek egy asztalnál. A szomszéd asztalnál meg olyan 10, kifejezetten széparcú lány, de nekik saját szülinaposuk volt.
A haversrác barátai félóra után - ahogy látták, hogy megérkezett a nem várt felmentősereg - le is léptek, mi meg maradtunk hárman. Italoztunk, próbáltunk jóba lenni a lánybandával. félig sikeresek voltunk, tortát kaptunk az ünnepelttől, aki egyben a legszebb is volt. Közben meg folyton azon gondolkodtunk, hogy terhes, pocakos, nagyon rosszul áll neki a hülye szabású blúz vagy csak kicsit áll rosszul és kicsit azért vaskos is.
Nem jutottunk dűlőre, nem is volt cél. A cél aznapra B7 volt. Nekem voltak mindenféle ködös emlékeim arról, hogy ott mennyire jó nők vannak, még az első vadásszezonból. De az is lehet, hogy az már az azutáni vadászati tilalom - és ketrecbezáratásom - alatt volt. Hát most merőben más volt a helyzet, mint amire emlékeztem. Először is oriási sausage partyba csöppentünk. Vagy hát legalábbis az arányok messze nem voltak kellemesnek mondhatók. Aztán valahogy a közönség sem olyan volt, ami nekünk komfortos. A lányokról leginkább a gimis bulik jutottak eszembe, olyan 22 lehetett az átlagéletkor. A pasiknál meg 35+, elég sok negyvenessel. Nincs ezzel bajom, alapvetően mi is közel vagyunk ide korban, de az összkép siralmas volt, úgyhogy 10 perccel azután, hogy kifizettük a kétezres belépőt, már sétáltunk is át a Moulin Rouge-ba. Ott megint minden rendben volt. Nézelődtünk töketlenkedtünk, beszélgettünk Magashelyessel, amíg ő le nem csapott egy magas, szőke, nőre aki hihetetlenül jól és erotikusan táncolt.
Kezdett ürülni a hely, de én kiszúrtam egy alacsony, huncut szemű barna lányt, aki elég visszafogottan táncikált egy másik nővel. A szemkontaktus rendben volt, el is kezdtünk táncolni, aztán beszélgetni. Most kifejezetten figyeltem, hogy a másik hölgy - akiről aztán kiderült, hogy unokatesó - ne legyen kizárva. Persze ezek a lányok elég felnőttek voltak, a kétgyerekes férjezet unokatesó az este hátralévő részében szinte szabadkozva vonta ki magát. A Pici lány dilis is volt egy kicsit meg rafkós is, hagyta magát húzni, de ő is keményen hülyített. Kezdődött az egész a megjelenésével. 24 évesre tippeltem, ő közölte, hogy 30. Persze a félhomály mindenkinek jót tesz, mert amit nem lát az agyunk, azt úgy egészíti ki, hogy tessék nekünk, de ez gyanús volt. Később megkérdeztem Magashelyest, ő is 23-24-et mondott. Na, de a Pici lány fél óra táncos smúzolás után közölte, hogy valójában 18. Persze azt sem hittem el, de ha választani kellett, hogy 24 helyett 18 vagy 30, akkor inkább hajlottam a 18-ra. Persze csak átverés volt, de pár percig elhittem.
Uncsitesó közben amikor beszéltünk pár szót, akkor hol fényezett engem, hol azon lelkendezett, hogy mennyire összeillünk. Na ment ez így kb. 1.5-2 órát, abszolút jól alakult a dolog. Annyira, hogy nem is néztem kívülröl az egészet, nem gondolkodtam, értékeltem, egyszerűen csak jó volt. Épp uncsitesóval táncoltam, amikor Pici lány odatolt az orra alá egy SMS-t, és talán mondott valamit arról, hogy itt vannak. Kifelemenet félrehívtam, és felvetettem, hogy szívesen megnézném majd világosban is, úgyhogy legyen szíves megadni a telefonsázmát. Erre visszakérdezett hirtelen feszültté váló lény, hogy nagyon megharagudnék-e, ha nemet mondana. Mivel fel sem merült bennem, hogy a telefonszámról beszélünk és nem a világosban történő pofavizitről, vagyis hogy kiléptünk az eddigi kommunikáció keretei közül, azt válaszoltam, hogy nem, csak kitaláltam valami baromságot felvezetőszövegnek. Erre egy elég cizellálatlan és nyers "jó, akkor nem" volt a válasz, majd mire újra visszakapta a vezérlést a vizuális rendszerem az input feldolgázása után, már csak a Pici lány hátát láttam.
Aztán szopogattam még egy darabig a mondatot, és pár perc után arra jutottam, hogy ja bazmeg, valójában eléggé haragszom. Persze van az a szemellenzős, ám de nyilvánvalóan csúsztató, hazug értelmezés, hogy hát Pici lány csak eljött bulizni minden kötelezettség nélkül és hát ez az én kockázatom, mert ez csak a buliról és a táncról szól. Persze ez nem igaz. Tudjuk, hogy egy szórakozóhelyen ha egy fiú odamegy egy lányhoz, ha beszélget és táncol vele, akkor ő ismerkedik. Főleg akkor, ha nem véletlenszerűen megy oda lányokhoz, hanem mondjuk egy röpke kihívó szemezés után. Nem csak szavakkal lehet hazudni, lehet testbeszéddel, szemmel és hallgatással is.
A korrekt viselkedés termésetesen az lett volna, ha Pici lány néhány tánc után elhinti, hogy egyébként neki van pasija. Itt én még mindig dönthettem volna úgy, hogy ez engem nem érdekel vagy azért, mert úgy érzem, hogy ennek ellenére el tudom - vagy legalábbis el akarom - csábítani, vagy azért mert bár innentől kezdve nem akartam volna tőle semmit, de ettől még adott esetben szívesen beszélgettem és táncoltam volna. A nagy különbség persze az, hogy ebben az esetben a döntés az enyém, hogy én rendelkezem a saját időm és lelkesedésem használata felett, én döntök úgy, hogy elsőbbséget adok magamban a magsabb szintű szempontoknak az ösztönlénnyel szemben, akitőt ezzel megvonom a többi potenciális szaporodási lehetőséget. Ezzel a manőverrel sajnos nem csak az ösztönlény maradt hoppon, de pontosan az azt kordában tartó, jól szocialázált énem lett arcul csapva. Még mielőtt valaki le farokvezéreltezne.
Ennek ellenére egész jó folytatása lett az estének, még ha kicsit megint az egyetemi és középiskolai bulik hangulata is jött elő, ahol mindig fontosabb volt az adott buli annál, mint hogy arra pazaroljuk, hogy nőkkel foglalatoskodjunk. Ez az egész pár perccel zárás előtt történt, Magashelyes a lámpagyújtás után kibányászta a szájából a szőkét akinek előkerült a szintén magas, nem túl helyes, de jó kisugárzású fekete barátnője, aki egészen megörült nekem. Annyira, hogy folyton azon értetlenkedett, hogy hogyhogy nem látott egész este, és hogy miért nem táncoltunk. A Pici lányt mellette fűztem úgy egy órát, majd miután lepattintott az utolsó számra még megpróbáltam őt is elkapni, de nem hagyta. Mindenesetre szórakoztató volt, ahogy ezt megpróbálta kiretusálni nem túl hosszú közös múltunkból.
Egyébként jó társaság volt a lány, meg én is, úgyhogy négyesben még 1.5-2 órát ücsörögtünk egy szendvics bárban. A lányok hétvégi beruccanáson lévő határon túliak voltak egészen helyes tehénszagú tájszólással, ami tényleg nagyon bájossá tette őket, de a pajzán megjegyzések ellenére egyre nyilvánvalóbb lett, hogy ott bizony senkisenkivel nem fog dugni. Úgy is lett. De azért volt igazán jó, mert így is jó volt.
