Ünnepelheti-e méltóbb módon történelmének és nemzeti függetlenségének egyik legfontosabb eseményét egy fogyóban lévő ország lakója, mint egy párzási szertartással?
Hétfőn sikerült összehozni az első olyan netes randit, ami még aznap szexbe torkollott. A lovebox-on rengeteg nő reglapján és naplójában látni, hogy szerintük ez egy általános jelenség. Ehhez képest én eddig nem találkoztam vele. Egy majdnem mondjuk már volt, bár eddig nem volt cél, arról is kb. utólag derült ki. Most meg azért az amúgy is rövidre vágott levelezésből könnyen le lehetett venni, hogy ez a lehetőség vastagon benne van a pakliban, tehát nem volt nagyon meglepő fordulat. Azért dolgozni kellett rajta - simán el lehetett volna mujáskodni vagy csak elengedni a lehetőséget.
Az az igazság, hogy nem sok motivációt érzek arra, hogy leírjam ezt az estét. Részben kicsit unom ezeket az esetleírásokat, részben meg egyszerűen csak úgy működött a dolog. Én pedig a kihívásokat szeretem, megérteni, elemezni aztán eljutni oda, hogy jól menjen. De ha jól megy, akkor már nem érdekel. Ezzért is lesz vége egyszer majd ennek a vadásszezonnak is. De vissza a lányhoz, aki azért kap egy nevet, hátha felbukkan újra - ő a Smirgli lány. Érdes, egyenes, szókimondó. Hasonlít. Idősebb kb. egy évvel. Természetesen a profil fotói 3-5 évvel korábbiak és/vagy photoshopoltak voltak, de mentségére szóljon, hogy a teste ugyanolyan feszes, mint amilyennek azokon látszik. És láttam már durvább önhamisításokat is.
Gyakorlatilag hétfőn beszéltünk először telefonon, bár egyszer bejelentkeztem szombaton is, de pont egy szülinapi vacsorán voltam, ráadásul az előző esti bulizástól - vagy a reggel féltizes fekvéstől - eléggé beszédképtelen állapotban. Szóval hétfőn hat körül felhívtam, és mivel elég gyorsan fogyott a beszélgetésből a lendület ezért hamar a találkozásra tereltem a témát. A lény elővezette, hogy ő most két hétig nem fog ráérni, aztán is csak a hétvégén, ami gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy három hét múlva találkozunk - bár ő ezt nem tudta átlátni. Aztán kiderítettük, hogy akár még aznap este is összefuthatunk, és mivel kicsi az esélye, hogy nyitva legyenek a beülős helyek és én amúgy is még főzni és enni akartam, ezért feljöhetne hozzám is. Persze nyilván nyitva volt minden, szerintem a játék része volt, hogy rákérdezett, hogy nyitva lesz-e az a hely, amit javasolnék.
De hát főzéshez nő vendéget hívni dugás nélkül is jó. Olcsóbb, kényelmesebb, személyesebb, meghitteb, hatásosabb és persze ha elfelejtjük az egész csajozást, akkor is jó érzés, hogy valaki megdícséri az ember főztjét. És itt el is akadtam a történettel, mert hát mit írhatnék még? Főztem, ettünk beszélgettünk, dugtunk. Ha nem úgy alakult volna a dolog, ahogy akarom, akkor biztos rengeteg részlet jutna eszembe, hogy mit csináltam jól és mit lehetett volna másképp. Így pedig egyrészt nem nagyon ugrott be elsőre semmi, másrészt kifejezett ellenállást érzek, hogy leírjam, ami mégis. Mert nem érdekes. Mert nem érzem annaki. Mert sikerült? A siker nem érdekes? Vagy csak nem beszélünk róla? És ezt ki mondja? Apa, te vagy az... köszi. Hm... ezt még szopogatom egy kicsit.
Na azért egy kicsit még próbálkozom. Maga a főzés - ha sikerül lebeszélni a vendéget arról, hogy belenyúlkáljon a művünkbe - mindenképp érdekes és azt gondolom hogy csábító, vonzó aktus. Ezt már korábban is megfigyeltem, mert volt már, hogy itt volt egy-egy barát státuszú nő vagy épp szerető, és rajtuk is látszott némi hatás. Meghatódottság, finom elragadtatottság. Szóval tetszett nekik. De mint kiderült - nem mintha nem következett volna az eddigiekből - jó ez csábítási trükknek is. Persze nem attól akar majd lefeküdni az emberrel egy nő, mert látta főzni, nem is azért, mert ízlik neki az étel, de az emberi vonzalom építgetésére remekül használható. Emberi alatt a nem szexuális jellegű vonzalmat értem, ami persze a nőknél elég gyakran alapja az utóbbinak. Ez arról szól, hogy te mint ember, mint társaság érdekes, izgalmas, kívánatos vagy.
Mégegy aprócska trükk volt, ami talán 100%-ig triviális, de bennem volt egy pici diszkomfort érzés amikor megléptem, ezért is tudom, hogy nekem nem volt az. Amikor végeztünk az evéssel, Smirgli lány a kanapéra dobta le magát. Azzal szemben van egy dohányzóasztal, a túloldalán meg két fotel. Nekem a beszélgetéshez az adta volna magát, az lett volna kényelmes elsőre, ha én szembe ülök, és feldobom a lábaim az asztalra. Innen viszont elég nehéz lett volna elkezdeni építeni az intimitást.
Mivel ott volt szemben a két fotel, ezért ez egy kicsit betámadó jellegű, rámenős lépés volt, még ha a zsákmány lény nem is tekintette annak. Üzenetértéke mindenesetre volt. Persze erre rá is lehet készülni, és el lehet venni a dolog élét pl. azzal, hogy az ember eltünteti előre a felesleges ülőbútorokat, vagy rájuk pakol és akkor a kevésbé egyérteémű helyzetekben sem annyira undukál ez feszengést a másikban. Ha pedig már ez a közelség megvan, akkor egész könnyen fokozható az intimitás, ameddig csak lehet. Persze lépésenként.
