Egy idő után biztos ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy feladjam ezt az életformát. Mindig új embereket megismerni, új problémákról hallani, új gyerekkorok új történeteit végighallgatni, új rokonokat a képbeilleszteni rendkívül fárasztó és unalmas lesz egy idő után. Minden ismétlődik, csak az apró részletek mások. Más a minta, néha kisebb, néha nagyobb, de a tejesköcsög mindig tejesköcsög marad. De még nem tartok ott, épp csak kezd kurvára nem érdekelni az elején.

Tegnap megint a Mázas lánynál jártam, miután elvégeztem a kötelező kapcsolatápolást és szervezést a következő delikvensekkel. Féléjfélre áttaxiztam hozzá, kellemes kanapén hempergős beszélgetéssel hangolódtunk egymásra. Már nem volt annyira mesterkélt, mint korábban, és amikor egymásba gabalyodtunk akkor is határozottan nagyonn volt a harmónia. Aztán megint az lett, hogy a szeretkezés szép lassan átalakult hosszas reszeléssé. Az első pár visszafordulás mindig nehéz, de már csak a saját élvezete fokozásáért is megteszi az ember. A következők aztán iszonyú nehezen jönnek össze. Közben ott dübörög az agyadban, hogy menj már el bazmeg. De nem megy. Ha tudna, nem tartana addig, hogy dübörögjön. Aaztán egyszer csak elmúlik, és marad a csiholás.

Egyszer csak egymásra néztünk, nevettünk egyet, aztán abbahagytuk. Nekiállt teázni, én meg analizálni. Megkérdeztem, hogy mégis mi a baj. Nem tudta. Előadott valami mesét arról, hogy ő sem érti magát, hogy velem csak reagál,, pedig ő mindig irányít. A szexben is. Nehezen rakom ezt össze az egy héttel ezelőtti első közös éjszakával, amikor a passzivitása miatt indultam el hazafelé, de az előadás hiteles volt. Mázmentes és körítés mentes. Azt mondta nem döntötte még el, hogy mit akar rőlem. Ami furán hangzik, mert nyilván nem csak az ő döntése, ebből következően meg ennek a kimondása nem szerencsés. Felesleges. Viszont őszinte volt. Aztán belement abba, hogy igazából az életében és a munkájában is elvesztette a lendületet az elmúlt két hónapban, én meg tovább kerestettem vele az okot. Végül talált egy barátnőt a hátára kapaszkodva.

Közben persze én is meséltem magamról, a kis titkomról, a nagy felfedezésemről, ami kurvára nem érdekel senkit. Pedig meghatározta a gyerekkoromat és ezen keresztül a jelenemet. Na de a lényeg nem ez volt, hanem hogy leolvadt a máz, ami engem rohadtul irritált. Továbbra sem akarok tőle semmit és szerintem ő sem tőlem, mégis ez így a maga módján érdekessé és kellemessé teszi ezt a találkozást.