Hát ilyenbe még nem futottam bele. Már érettségi előtt az volt az alapelvem, hogy nőt nem hívok meg - persze ismerkedés alatt - semmire. Erre az alapelvre persze jó sokáig nem volt szükségem, tekintve, hogy harmincéves koromig nem nagyon ismerkedtem. De a baráti beszélgetéseken - amiket mindig alkeszek és hajléktalanok által frekventált kocsmákban ejtettünk meg, biztos, ami biztos - persze nagy szájjal képviseltem ezt az álláspontot. Aztán persze az első meg a jelenleg folyó vadásszezon alatt is tartottam magam ehhez, bár azóta ezt ezer helyen lehet olvasni.
Viszont eddig nem találkoztam olyan csajokkal, akik nagyon elszántan hívatják meg magukat. Egészen szerdáig. Úgy indult az este, hogy edzés után az egyik sráccal beültünk inni egy sört. Abból nekem kettő lett, neki három, ami nem meglepő, mivel olyan 2l-nyit izzadtam ki. Ennek következtében viszont az a két sör rendesen fejbevágott, és gondoltam kár lenne ezt veszni hagyni, ha a szervezetem már úgyis leterheltem vele. Egy óra menjek-ne menjek tökölés, kajálás, email olvasgatás után végül fél háromkor nekivágtam a Szigetnek. A három ely közül csak egy volt nyitva, de így ott egész emberes forgalom volt. Útközben sikerült összehaverkodni egy kedves, egész picit lúzerekből álló legénybúcsúzós társasággal is. Igazából nem is voltak lúzerek - már a szerdai időzítéstől eltekintve - csak normálisak és macsóskodástól mentesek. Már csak ezért megérte volna kimenni, kifejezetten jóleső tapasztalás volt leállni velük beszélgetni.
Miután elköszöntem tőlük benéztem a buliba. Vettem egy sört, kicsit nézelődtem, táncikálást mímeltem, amikor megjelent mellettem két csajszi. Az egyik úgy éppenhogy majdnem súrolta az elfogadhatóság határát - mármint alulról - a másik meg a közelében sem volt, de azért valahogy lett egy olyan érzésem, hogy nem véletlen sodródtak pont oda. Úgyhogy tesztelendő a dolgot, amikor elfogyott a söröm, odébb is csusszantam 2-3 méterrel. Egy perc múlva mögöttem voltak, aztán egy bocsbocs után kicsit megtaposva beleálltak a számba. Mosolyogtunk párat a majdnem elfogadható lánnyal, aztán egyszercsak megkérdezte, hogy beszélek-e magyarul. Vagyis leszólított. Mivel nem, hogy más nő, de más társaság sem ígérkezett aznap estére, ezért elkezdtem vele beszélgetni. Egy idő után közölte, hogy nem hall jól, menjünk félre. Mondtam, hogy OK, menjünk ki, ott kevésbé van meleg is. Erre megindult a másik irányba, a pult felé. Mert ott a barátnője, akit nem hagyna magára. Két mondat után a pult mellett megkérdezte, hogy nem innék-e valamit. Mondtam, hogy jól vagyok, de végülis egy sör belefér. Meg az is, hogy meghívassa magát, de ezt csak gondoltam. Ő is pont ezt gondolta. Azt azóta sem értem, hogy egy bacardi + cola az mitől drágább, mint egy sör+unicum kombináció (főleg, hogy az unicumot kifejezetten borsosra sikerült árazni).
Beszélgettünk, előkerült a barátnő is, én meg gondoltam, hogy legalább gyakorlom azt, hogy hogy lehet két lányt egyszerre szórakoztatni, úgy, hogy egyik se érezze magát kizárva, és hogy ne zárjanak ki és kezdjenek egymással beszélgetni. A célpont nagyon tapadt rám, mesélt valami buliról a Normafánál, amire ő megy, és ha menni akarok, akkor felírja a telszámát. Erre nem reagáltam semmit, ennyire hosszútávra azért nem terveztem vele. Különösebb izgalmak nélkül végetért a buli, én épp azt mérlegeltem, hogy vigyem, vagy ne, de a csajok már nyomták is, hogy akko Piaf, mert még csak öt óra van és az korán. Hát nálam a Piaf az sosem játszik, és amúgy sem hiszem, hogy nyáron - amikor szinte az egész Nagymező utca zárva van - nyitva lenne. Ráadásul a hét közepén. De nagyon nyomták. Kifele a hídon összeszedtünk a vállalhatatlanabbik csaj segítségével két hülyegyerek fejű huszonötéves hülyegyereket. Rendkívül szórakoztatóra itták magukat, a párbeszédeikből az is látszott, hogy sokat próbált barátság az övék. Tiszta nosztaligiám támadt azok iránt az idők iránt, amikor még így próbáltunk bevágódni a csajoknál. Na, így az ötfősre hízott társasággal elindultunk gyrost enni, mert az kell a Piaf előtt. Én meg reméltem, hogy a vállalhatatlanabbik csaj leakad ezek után a Piafról, meg abban, hogy a csoportdinamika engem segít majd. Vagyis, hogy az atomrészeg hülyegyerekek is fúrni fogják az ötletet.
Meglepő módon öt után találtunk egy nyitva levő török büfét. A célpontom kérdezgetett, hogy én mit ennék, és a semmit választ nem fogadta el. Pedig hát tényleg nem kívántam. A kaját meg főleg. De mondtam ,hogy valami édesség lecsúszna. Jó, akkor válasszak. Nem tetszettek. De azért akkor legalább igyak valamit, egy vizet, stb. Gondoltam mégis csak rendes lány ez, csak nincs jól eleresztve, most megpróbál visszahívni. Bár előttem az ötperce felszedett egyik hülyegyerek simán fizette a másik lány kajáját, ami nekem furcsa volt. Na, megkapta az enyém is a dönert, azzal sarkonfordul és indul a székek felé. Nekem meg mondja a törökgyerek, hogy hatszáz. Én meg mondom, hogy a hölgy fizet. Nyilván, miért fizetnék én? Mert mellette álltam és beszélgettem vele? Lépek is a csaj után, hogy ez a te köröd. És ezt ultra diplomatikusnak éreztem, mivel az egy db. döneren kívül, amit ő tömött magába, semmit nem kértünk. De valahogy nem hallotta meg, ezért mondtam neki érthetőbben is, hogy még nem fizetett. Erre felnéz rám teli szájjal, és azt motyogja, hogy léééégyszíves. Légyszíves mi? Hát légyszíves.... fizesd ki.
Kifizettem, mert elég szánalmas helyzetbe hozta magát. Megdolgozott érte. Talán tényleg nem volt több pénze. Amikor visszamentem, és leültem, akkor rá is kérdeztem, hogy na mi van, elfogyott a mai napra félretett zsebpénz? De eléggé felhúztam magam a dolgon, innentől nem nagyon néztem rá, inkább a hülyegyerekeken szórakoztam, akik épp azt beszélték meg, hogy mennek-e Piafba. A csajok persze nyomták. Meg, hogy hívjunk taxit. Találd ki, ki fizete volna. Mondjuk az amúgy is mindig erősen bukta gyanús, de így aztán főleg nem vág bele az ember. Amikor elmentek WC-re, és az megint vagy öt percig tartott nekik, akkor a vállalhatatlanabbik lány megdugására esélyes hülyegyerek - aki megetette szegényt - elkezdett aggodalmaskodni, hogy nem jönnek vissza, meg hogy elmentek. Megnyugtattam, hogy nem mehettek el, mert egy bejárata van a büfének és mi az előtt ülünk. Miután előkerültek a csajok, ránkszóltak, hogy na, akkor ők indulnak, menjünk. És elindultak. Hát, nem valami udvarias viselkedés, tíz perccel azelőtt, egy dönernyivel éhesebben még odaadóbbak voltak. Én mondtam a hülyegyereknek, hogy lépek, ő meg úgy döntött, hogy jön velem, de az ő vadásza azért csak utánakiabált, hogy "na gyere". Amikor a srác mondta, hogy ő nem Piafozik, akkor a lány kinyújtotta a kezét - olyan 15 méterre lehettek -, hogy akkor legalább kísérje haza. És hát a kisgyereknek ez pálya volt.
Nekem meg mondott valami olyat a döner előtt majdnem célpont csaj, hogy akkor majd biztos találkozunk szombaton. Akkor esett le neki, hogy jó eséllyel egy kolbászt cserélt gyrosra. Remélem megérte. Nekem igen. Érdekes tapasztalat volt.
