Asszem kezd egy kicsit elegem lenni ezekből a netes nőcskékből. Persze nem őkt tehetnek róla, az én elvárásaim irreálisak. Ha csajozásra adja az ember a fejét, akkor egyszerűen le kell mondania arról a luxusról, hogy az idő nagy részében normális nők veszik körül. Eddig azt hittem, hogy relatív magasan tartom a színvonalat, és ha nem is lehet minden jelölt tökéletes, azért legalább értelmes és értékes emberek a maguk módján. Na jó, nem libák. De némelyik az, és ehhez hozzá kell szoknom.
A mai napra betervezezett randi alany épp most piszkált fel a szájhúzogatós nyávogásával. Pedig messziről egészen normálisnak látszott - még ha egy kicsit unalmasnak is, akinek rendkívül munkás szórakoztatónak eladni magam, mert nem inspirál. Ezzel szemben untat, nem kérdez vissza, stb. De lelkes. Már december végén megbeszéltük, hogy találkozunk, de neki szilveszter előtt mindenféle plusz munkái voltak, aztán most a héten külföldön volt, de abban maradtunk, hogy ha hazaér akkor keres és megbeszélünk egy találkozót. Na, ebben nem is volt hiba. Pénteken beszéltünk, olyan vidám flörtölős nevetgélős hangulatban, ahogy kell. Abban maradtunk, hogy vasárnap délután találkozunk. Ez szerintem eleve halott ötlet, olyankor mindig unalomba fullad a dolog. Lehet, hogy én vagyok az, aki piszkosul nincs formában ilyenkor, de inkább arra tippelnék, hogy az emberek nagy része így van ezzel. A vasárnap délután gyerekkorunk óta uncsi. Holnap isi, most már ne menj el itthonról kisfiam, stb., stb.
Ráadásul ezt a nyomorult vasárnap délutánt sem sikerült leegyeztetni, mert a lányka úgy látszik - hozzám hasonlóan - szereti halogatni a döntéseket. Mondjuk én erőt veszek magamon és ilyen esetben előre kitalálok valamit, hogy azt feldobhassam. Hát itt hiába dobtam, ő még nem tudja, de a du. 2-3 az kb. jó és majd délelőtt egyeztetünk. Hát mondjuk én délelőtt alszom vasárnap. Is. Mondtam is, hogy szombat este után inkább dél körül beszéljünk. Erre mi történik? Felhívom 3/4 1-kor, ami nekem kurvára dél körül van, és miután eljátszuk a nem veszi fel, visszzacsörget, visszahívom játékot, olyan elbaszott fahangon válaszolgat, hogy csak na. Mert hogy megígértem, hogy délig hívom, és hát most már megbeszélt estére mozit a barátaival, de nem tudja, hogy mikorra és ő most edzeni megy, és különben is. Mert annyiszor megtörtént már vele, hogy megígérték és nem hívták. Ezért engem büntet. Okos. Így lehet újrateremteni a vesztes helyzeteket és programozni a kudarcot.
Miután elmondtam neki, hogy úgyis arról volt szó, hogy délután találkozunk, ezért az esti mozija a barátaival rohadtul nem kavar be, egy kicsit normális lett. Két mondat erejéig. Kiszámolta, hogy négyre randiképes - ami ugye eléggé összevág az eredeti tervvel, hogy délután, mert a négy az eléggé délután van. Az én órámon. A következő fennakadás abbúl lett, hogy hol találkozzunk. Balga módon megkérdeztem, hogy merrefelé fog végezni, hogy aszerint javasoljak helyet. De kiderült, hogy semmi sem jó. Ő onnan el nem mozdul, mert nem vitt papírokat, és nem akar beülni. Se ott, se máshol. Menjek érte kocsival és majd meglátjuk. Mit látunk meg? Végülis mindegy, mert én nem járok autóval. Közben meg is jött az SMS, hogy nehari, de ő ma nincs erre ráhangolódva.
Nemhari, én meg erre soha nem vagyok ráhangolódva. Mármint a hisztis picsákra. Bár lehet, hogy ez luxus...
