Az előző bejegyzéseket kitöltő hétvégi töprengés eredménye már hétfőn megvolt: Magashelyes elrángatott a Rióba, ahol valami szerencsétlen retro buli volt. 3/4 11kor rám írt, hogy a Rió megint szuper, jó a buli, jók a csajok, menjek. Váltottunk még pár üzenetet, aminek a végére leépítette az igen csak alacsonyra célzott elvárásaimat, de ha már döntöttem, akkor mentem.
Hát a buli érdekes volt. Csepregi Éva, Zoltán Erika és Delhussa Djon koncertek szakították meg az Arató, B. Tóth, Cintula és Dévényi négyesfogat DJ setjét. Cintula azért volt érdekes - azon kívül, hogy rettenet idétlen neve van - mert annak ellenére, hogy szerencsére a serdülő koromat mindenféle alternatív szórakozóhelyeken töltöttem, mégis ismertem a nevét. Meg állítólag szép hangja van. Na mostanra eléggé le lehetett épülve szegénykém, mert az ő DJ performansza annyiból állt, hogy felkonferálta őt a szintén méltán elfeledett nevű DJ Dominik, mint a legszebbhangú DJ-t, majd a csávó beleengedte a baritonját párszor a mikrofonba, de mondjuk egy db. számot nem rakott be a playlistbe. Ill, bocs, egy bakelitet sem dobott fel a lemezjátszóra, azt ráhagyta erre a Dominik gyerekre. Igazából a hangját is lehúzták annyira, hogy amikor beszélt, akkor azért érteni nem lehetett. Ki tudja mekkora marhaságokat mondhatott. Szánalmas volt szegény.
Ahogy a playbackelő Z. Erika is, aki megpróbálta úgy mutatni, hogy nem playbackel, hogy a legutolsó szám legvégére ráhuhogott. A beszédhangja alapján nem lepett meg, hogy vagy fél oktávval lejjebb volt, mint a húsz éve felvett hanganyag, amire tátogott. Delhussa viszont élőben játszott, ami igazából megnyerő lett volna, még akkor is, ha nyilván egy picit sem érdekelt. Na ő meg azzal rontotta el, hogy nem hitte el, hogy a közönség észre fogja venni, hogy ő él, és ezért mondta is párszor. Ő élő, és nem playback, mint mások. Vagyis a többiek. Vagyis szarozott. Az meg fura egy párszáz fő elétt fellépő kiégett és elkopott ex-sztártól.
A közönség is érdekes volt. Egész sok ötvenes pár volt, jónéhány harmincsok-negyvenkevés éves könnyen vihető nő és pár harminc alatti nagyon rendben lévő csajszika. Na az azért fura volt, amikor a szinte anyám korabeli, de olyan igazán nagymamásan nénis nők dobták a hálószobapillantásokat. Hogy a negyven körüli csajok még rápróbálnak a némileg fiatalabb (de sokkal fiatalabbakat célzó) pasikra, azt megértem. De összességében nekem nagyon tetszett, hogy idősebb párokat és arcokat is láttam bulizni.
Ja, de hogy ez az én csajozós blogom. Hát akkor beszéljünk arról. Volt egy picit vastagabb, úgynevezett nagyseggű lány, akinek nagyon szép arca volt és piszok erős erotikus kisugárzása. Na, az egész sokat jelezgetett, meg kóstolgatott. Táncikált, pörgött, nézelődött, amikor elmentem mellette, akkor dörgölőzött. Mondjuk abból, ahogy másokkal viselkedett - volt forgalma rendesen - sejtettem, hogy nem korrekt versenyző, de a félelem legyőzésének a legjobb módja, ha pofára ejtjük magunkat időnként. Ha belenézünk egy-egy ütésbe. Kontrolláltan, akkor, amikor mi akarjuk. Nagy szívességet tett nekem ez a lány, kb. a legtaplóbb módon pattintott le. Úgy, ahogy még soha senki. Semmi vészes, csak amikor berobbantam táncolni egy kedvenc régi funky számra, akkor az első mosoly és a kezdeti látszólagos lelkesedés után - úgy fél perc múlva - a nyelvét kezdte öltögetni a pár méterre levő barátnője felé. Na ez volt a nem túl korrekt viselkedés, amit a többi versenyzővel is előadott. Ahogy elfordultak, kifele - általában a barátnő felé, egyszer felém is - mindenféle ostoba grimaszokat vágott, fintorgott. Szembe meg mosolygott. Na, hát megkaptam én is. És a hatás - semmi. Hát ezért kell belenézni az ütésbe néha, mert akkor kiderül, hogy nem is olyan nagy az.
Aztán ezen felbuzdulva hazafelé a buszmegállóban szóbaelegyedtem egy csinos, helyes, de jellegtelen kiscsajjal, akiről kiderült, hogy a ZP-ben pultos, és hogy szeret utazni, szóval a távoli utazós sztorikkal szép kerekre lehet varázsolni a szemeit, meg a száját. Ment magától, de a számát nem kértem el, mert úgy éreztem, hogy nem vettem elég flörtölősre a figurát, ezért nem működne. Igen, mivel nem próbáltam ki, ezért nme tudom, hogy jó volt-e a megérzés, de igazából tényleg nem izgatott annyira a dolog. Egyszerűen csak jó volt, hogy ment magától. Semmi feszültség, semmi pánik, semmi tökéletesre való törekedés.
