Tegnap mozizni voltunk Harcosanyuval, mert az történt, hogy mindkettőnket ejtett aznapra a randipartner. Ő azóta túl van a devirtualizációs találkozón, én meg elvileg holnap sétáltatom meg ex típusú lányt. Mi az, hogy mi az a devirtualizáció? Amikor a levelezgetős fényképlovagból vagy -macából hús vér ember lesz, és kiderül, hogy miért nem jön be. Na jó, nem mindig ez derül ki.
Szóval a mozi után még felugrottunk hozzánk, miután a 1/2 12-ig nyitva tartó Buddha bárban (nem linkelem, mert ne menjetek oda) 3/4 11-kor nem igazán akartak kiszolgálni. Pontosabban hát éreztette a pincér lány - és a nők ugye ebben jók - hogy ez nem fog menni. Úgy indított, hogy megkérdezte, hogy mit kérünk. Erre kicsit furán néztünk, mert nem annak a helynek tűnt, ahol a séf bemondásra rögtönöz. Mondtam, hogy hát talán kezdésnek megteszi az étlap is. Erre az volt a válasz, hogy 11-kor zár a konyha, ezért már lezárták. Érted? Én sem. A legtöbb szutyok boltban mániákusan előreállítja a biztonságo őr meg a pénztáros az óráját öt perccel, aztán az arcodba tolja, ha szóváteszed, hogy de hát még nyitva vannak. Na de ez? Na mindegy, azért felvetettem, hogy talán italt is könnyebben választanánk, ha hozna valami étlap félét. Kaptunk. De harcosanyu megjegyezte, hogy ő igazából egy levest evett volna, ami egyrészt 5 perc alatt elkészülne egy le nem zárt konyhában, másrészt meg én piszok jó vagyok benne. Igen, szerénykedem, de nem akarok nagyon beképzeltnek látszani.
Szóval feljöttünk hozzánk, és lett az. Aztán nekiálltunk fészbókon csekkolni a másnapi randi alanyát, a Trükkös faszit, és ha már itt volt és úgyis megjelent egy cikk az indexen a jó profil képről, akkor átnéztem és minősíttettem vele az augusztusban lőtt sorozatot. Hátha online nem a legjobb arcommal próbálkoztam eddig. Szerinte nem, majd meglátjuk, hogy hoz-e változást a csere.
Közben meg beesett egy levél a Nyilvános Lánytól, akit ugye kb. 1.5 nappal korábban elég rendesen leoktattam cserébe a tanárnénis vacilálós leveléért. Valahogy akkor egyből az ugrott be. Fiam, fiam, mondd meg, hogy mit kezdjek veled... Hát bazmeg talán hozd meg a saját döntésed, és ne tőlem várd. Főleg azt ne játszd el, hogy megkérdezel, aztán az ellenkezőjét csinálod. Ezt mondjuk Huszonsok éve még nem tudtam volna megfogalmazni, huszonkevés éve nem mertem, azóta meg nem került elő, de ahogy az előző bejegyzésből látszik, most pótoltam.
Fogadni mertem volna, hogy nem jön válasz, szerintem vacillált is rajta a lányka, mert eddig decensen mindig hajnalban válaszolgatott. Egy sort írt, amit ketten öt percig fejtettünk. Nekem mondjuk nem sikerült dekódolni első nekigyűrkőzésre, és Harcosanyu magyarázata is értelmetlennek tűnt, hiszen pont azt mondta három mondatban, amit a Lány írt öt szóban. Aztán pár óra múlva leesett. Azt írta, hogy ő most továbblép, pontpontpont. Illetve egyelőre továbblép. Eddig mondjuk tiszta volt. Aztán azt, hogy ha érdekel (ő engem), akkor még hallani fogok felőle. Elsőre azt hittem elkeverte a ragozást. Értelmes megoldás lett volna, hogy ha érdekel, akkor hallani fog felőlem. Vagy hogy ha én érdeklem őt, akkor én fogok hallani felőle. Persze itt a ha értelmetlen, mert azért ezt már tudnia kell. De a beszűkült agyammal és a teli hasammal nem értettem, hogy az érdeklődésem mégis hogy fogja indukálni azt, hogy halljak felőle. Na, aztán csak rájöttem, hogy az volt az üzenet, hogy majd keressem, mert a későbbiekben azért jó néven venné. Tarcsiba jó lesz.
Persze foglalkoztat, piszkálja az ösztönlényemet több okból is. Egyrészt négy (vagy a célcsoporthoz képest inkább tíz) év ide vagy oda - jól néz ki. Devirtualizálás előtt persze... Másrészt mocsok dolog, de nagy trófea. Harmadrészt persze az aberrációi miatt olyan szerepben próbálhatnám ki magam, amiben eddig nem. Én ott sok biztos nem lehetnék (túl durva, túl közönséges, túl lassú), vagyis megélhetném a saját határaimat. Lehet, hogy eddig is elértem őket, de ez nem derült ki. Na hát ez van jegelve pár hétre, addig meg próbálok nem belecsavarodni ex típusú lányba. Pl. a ma esti randi alkalmával.
