Tegnap egy kedves kommentelő - egy az eddigi kettő közül - megjegyezte, hogy a blogom elég lehangoló képet mutat a mai trendi lányokról. Hát először is a kis célpontjaim nevében köszönöm, hogy így látatlanban trendinek címkézitek éket (hadd legyen már többes szám, annyival természetesebb - köszi). Másodszor ott válaszoltam, hogy azért talán nem annyira megrázó a helyzet, csak hát a perverz agyammal úgy látszik ezeket a történeteket tudom szórakoztatóra megírni. Vagy hát legalábbis ezeknek a megírása szórakoztat engem jobban. De hogy kicsit igazságosabá tegyem a képet, leírom a keddi randit ex típusú lánnyal, ami egyszerűen csak normális volt.
Abban maradtunk, hogy kedden mozizunk, én meg addig halogattam, hogy felhívjam, amig el nem kellett jönni az irodából. Mentségemre szóljon, hogy az utolsó percekben, amikorra a hívást halasztani terveztem, eszembe jutott, hogy nem ártana B és C opciót nézni, hátha az eredetileg ajánlott film mégsem jön be neki. Jól tettem, mert nekem ment el a kedvem tőle. Így viszont telefonálni nem maradt idő, tömegközlekedés közben meg elég kényelmetlen. Na sikerült addig elhúzni az időt, amig ő csörgött rám. Ha lett volna nagyon min izgulni, akkor itt behúztam volna egy strigulát, hogy na, azért meg van fogva a lány, de az első "majd hívlak" kört leszámítva tök normálisnak tűnik, szóval ennek nem volt túl sok jelentősége.
A moziba végül nem sikerült eljutni, mert arra az előadásra, amire mentünk volna, egy cég felvásárolta az egész termet, értelmes alternatíva meg nem volt, így aztán beültünk valami füstös pláza kévézóba és beszélgettünk két órát. Mondtam, hogy semmi izgalmas, olyan normális. Gondolom. Azért nekem kicsit olyan érzésem volt, mintha ez megint valami elcseszett netes első randi lenne. Egy ilyen szórakozóhelyes ismerettségen alapuló második találkozástól azért többet vártam. Hogy több mit, azt nem tudom. Több intimitást, oldottságot, haladást. Persze a buliban sem nagyon sikerült oldani a lányt, ott is távolságtartó volt, azóta el is telt több, mint két hét, szóval szinte a nulláról kezdtük. Tehát normális volt. Ja, és hát ahogy már szó volt róla, ez hódítás. Csak asszem nem nagyon van türelmem és kedvem ehhez.
Egyrészt nincs, mert csak. Másrészt nincs, mert nem passzol abba a - feltehetőleg fura - etikai szabályrendszerbe, amit felállítottam. Ha egy kapcsolat gyorsan és könnyedén alakul ki, akkor a másik fél nem nagyon hibáztathat azért, hogy végül én nem vettem komolyan, hogy kikezdtem vele, amikor tudtam magamról, hogy most nem tudok komolyan venni senkit (vagy őt, ez végülis onnan nézve mindegy). De ha időt és energiát áldozok rá, akkor ezzel azt a fals üzenetet küldöm, hogy én kész vagyok komolyan venni őt. Talán pont ez a célja ennek a játéknak. Már amennyire a normalitás játék.
Pedig hát dehogy vagyok kész. Nem vagyok kész, mert még nem telt el elég idő az előző szakítás óta. Ugye, ez szépen és tolerálhatóan hangzik. Bezzeg, ha azt írom, hogy nem voltam elég ideig szabad, az nem. Na mindegy. Ugyanaz. A lényeg az, hogy megtisztulatlanul, a vágyak kiégetése nélkül beleugrani egy kapcsolatba felelőtlenség. A saját és az ő életének és lehetőségeinek pazarlása.
Ráadásul a lány ex típusú, legalábbis külsőre, ami különösen veszélyes. Becsapós. Az elején megvezeti az embert, aztán sokkal előbb múlik a varázs. Gondolom.
