A múlt hétvége ad témát bőven. Kivételesen megpróbáltam nem nagyon elnyújtani az előző bejegyzést, de ennek lényegében egy bő lére eresztett bevezető lett az eredménye. Meséltem ma a tegnap emlegetett helyből smárolós figurát az egyik haveromnak, aki meg sem lepődött. Azt mondta, hogy ez a legegyszerűbb módszer - amikor 16 éves lányokra nyomult fiatalabb korában, akkor ő is ezt csinálta. Tízből hatszor bejön. Mondjuk ezt nehezen hiszem, de nem is célom olyan helyekre járni, ahol ez működik. Mert az ismerkedési stratégiák hely, pontosabban közösség függőek.
Ezért szórakoztató nekem Jam egyelőre. Annyira más közeg, mint ahol eddig egyébként mozogtam, hogy szinte mindig új dolgokat tapasztalok - ami szórakoztató - és persze emiatt szinte mindig mellé nyúlok, vagy ha nem is, hát legalábbis elég rendesen kell rögötnözni, helyzetfelismerni, sakkozni. Azt hiszem akkor fogok ráunni erre az egészre, amikor teljesen rutinszerű lesz.
Szóval péntek este... láttam egy elég jól kinéző szőke, kékszemű, amolyan tipikus pasimágnes csajszit táncolgatni a barátnőjével. Ott próbálkozott mellette egy fickó, de elég hamar kiderült, hogy csak kapálózik. Na annyira nem hamar, hogy a lény ne vegye észre, hogy nézem. El is kezdett integetni, hogy menjek oda hozzá. De hát nyilván nem. Egyrészt sörért álltunk a pultnál, ami fontos projekt volt, másrészt van az embernek önérzete is, harmadrészt úgyse működött volna a dolog, pont azért mert az önérzet látszata meg még fontosabb, mint maga az önérzet. És persze a baromira nem szeretem, ha tendereztetnek. Szóval a sörszerzésre koncentráltunk, bár Magashelyes barátom egyből mondta, hogy majd ő hozza, nekem ott dolgom van, de nem hallgattam rá.
Két percen belül megvolt a sör, és láss csodát, hát nem ott sertepertélt mögöttem a két lányka, amire megfordultam? Mondjuk az fura volt, hogy a kevésbé tehetséges, barna állt pont mögöttem, akivel nem volt szemkontakt előtte, és ahogy észrevettem, egyből legyezgette magát olyan "hű de meleg van itt" üzenettel. Talán - akkor még - így akarták leosztani a lapokat. De ez ott nem tűnt fel, rá se hederítettem, csak odaléptem a szőkéhez. Azóta rájöttem, hogy ez valószínűleg hiba volt, de erről majd később. Szóval táncoltunk kb. 13 teljes másodpercet, majd az egyik 40+-os, bárplutnál ülő pasas beletúrt az intim szféránkba, integetett, magyarázott. Később kiderült, hogy ez a lény valamilyen ismerőse, ettől függetlenül meglehetősen modortalan akciónak tűnt. Az is, ahogy a szöszke azonnal odafordult és elkezdett az arccal smúzolni, aki ráadott valami farsangi álarcot. Mivel ez ismét egy olyan lúzer versengős szituáció lett volna, szépen elsétáltam.
Félreértés ne essék, nem a versengéssel magával van baj - mindig versengünk, az egész játék arról szól. Az rendben is van. Ami nincs rednben, az a többszereplős nyílt versenytárgyalás, a tendereztetés. Az, hogy ott tolongjunk többen, figyelmet, időt és lelkesedést beáldozva, és hogy ne kapjuk meg cserébe ugyanezt. Ez így nem egy egyelő felek közti kommunikáció. Én adok egy egység figyelmet és kapok egy tört részt (a többi versenyző persze ugyanígy van ezzel). Nem egyenlő félként viszont szerintem eleve esélytelen az ember. Persze lehet játszani, kockáztatni és megpróbálni kiütni a másikat, de ha nem jön az ihlet rövid időn belül, akkor mindegy. Ráadásul egy ismerőssel versengeni elég nagy hiba, de ezt ugye akkor nem tudhattam, annyi látszott, hogy egyrészt nem kapom meg a kellő figyelmet, másrészt az úr nem vetélytárs.
Persze egy ilyen helyen nagyon eltűnni nem lehet, úgyhogy nemsokára újra ütköztünk a lánnyal. Még beszédesebben nézett, mint korábban. Már amennyire ez ott jelent valamit, mert kezdem azt gondolni, hogy nem, hogy csak egy trükk, amivel a lányok eléik, hogy kicsit udvarolgassanak nekik. És a többségnek ez elég is. De ha beszédesen nézett, hát én beszédesen megszólítottam, és megkérdeztem, hogy hol az álarca, amit korábban kapott, mert azzal bizony jobban nézett ki. Vissza kéne vennie. A piszkálódás szinte mindig bejön, ezen kívül szórakoztató is csinálni. Nagyszájú pasikkal is, de azok valahogy valamiért mindig verekedni akarnak... De a szőke lénynek bejött, és ez a lényeg, mert némi szóváltás után megkérdezte, hogy hogy hívnak. Mondom Y. Na jó, de mi a teljes nevem. XY. És hány éves vagyok? Z. Hát őt meg úgy hívják, hogy A-T-F Boglárka. (Mondjuk. Hazudok persze, hogy a valósággal való minden hasonlóság még a véletlen műve se lehessen. De valami ilyesmi volt.)
Sosem találkoztam még olyan emberrel, aki úgy mutatkozik be, hogy betűzi a vezetéknevét. Meg is kérdeztem, hogy most betűzte, vagy Atéef. Ha meg betűzte, akkor mindjárt mondhatta volna azt is, hogy Atéef Béogéeláerkáa. A beszéd működött - nem akkor voltam rossz passzban, hanem most vagyok - de a tánc megint tragádia volt. 10 másodperc után elkezdett forgolódni a barátnője felé. Hát jó, ha elsőre nem mentem le pincsi kutyába, akkor rmásodszorra még inkább nem akartam. Elköszöntem, és ott hagytam. A harmadik találkozásnál épp törtettek kifele a teremből és tolt maga előtt, hogy csináljam az utat. Én udvariasan kivezettem, ott álltunk hármasban a barátnővel, A-T-F Boglárka meg megkérdezte, hogy tudom-e még a nevét. Aztán gyorsan válaszolt is a kérdésre, hogy hát biztos nem. Mondtam, hogy amennyiben A-T-F Boglárkának hívják, akkor feltehetőleg mégis igen.
Erre az volt a válasz, hogy az jó, mert akkor meg fogom tudni keresni az iwiw-en, de el ne felejtsem, mert neki nagyon rossz a névmemóriája, és már nem is tudja az enyémet. Akkor majdnem elkértem a telszámát, de igazából már mindegy volt. Megint három perc beszélgetés, majd mielőtt bedöglött volna a dolog én köszöntem el. Végülis látványosan nem akart táncolni, érteni ezt akkor nem értettem, mást meg nem nagyon tudtam volna vele kezdeni, mert hát a beszélgetés vagy nem volt erőssége, vagy épp nem volt rá érkezése. Nyüglődéssel elrontani a dolgot meg nem lett volna túl értelmes.
Viszont mivel gyerek volt még az idő, ezért kénytelen voltam más lényekkel is felvenni a kapcsolatot. Annyira nézett az egyik, hogy kifejezetten szégyenletes lett volna nem szóbaállni vele. Dögös kis harmincas kozmetikus vagy sminkes csajszi volt, ő kezdte a beszólogatást és mondta is, hogy ez így az izgalmas. De hát ez a játék csak egy bizonyos értelmi szint fölött működik. Amikor minden él nélkült rákérdeztem, hogy ők is a Kaminonosok és Kurvák buliba indultak-e, totál megsértődött. Azt hitte, hogy lekurváztam. Itt belépett a képbe egy félhülye kigyúrt majom, aki megpróbált rámijeszteni, de annyi haszna lett belőle, hogy asszisztálhatott a saját porbaalázásához. Ez is mókás egy jelenet volt, de nem kanyarodnék el nagyon.
A kis szőkém közben a törétnet elején említett lovaggal táncolt, bár aztán az úr később a barátnővel bohóckodott, amitől egy pillanatra ő is csak egy ismerősnek tűnt. Aztán ahogy fogytak az emberek, mi meg már csak ücsörögtünk és dumáltunk Magashelyessel - na meg ő néha versenybe szállt egy szuper mozgású, mint később kiderült tánctanár lánykáért - a szőke lény megint felbukkant mellettünk a barátnővel. Hát gondoltam most már azért csak táncolhatunk. Úgy is let. 10 másodperc. Most megint a 40+-os csak egy ismerős jelent meg.
Később aztán feltűnt egy újabb próbálkozó, aki ott helyben elég lúzer és átlátszó módon próbálkozó alaknak nézett ki, de aztán leesett, hogy vele miért táncol a lány. Nem tartott sokáig, hétfőn reggel zuhanyozás közben már be is villant csak úgy a semmiből - a srác, és ettől volt ott helyben érthetetlen, sőt taszító - mindkét lányt táncoltatta egyszerre. Én meg nem értettem, hogy hát hello kérem, az rendben van, hogy neki mindegy? Ti hajlandóak vagytok egymással versengeni? De nem erről volt szó. Pedig ovastam erről a PUA szakirodalomban csak hát azt azért sosem tettem teljesen magamévá. Nem kell nekem pontos recept, menetrend. Az viszont kétségtelen, hogy vannak ott nagyon jó megfigyelések a nagyon kemény egyszerüsítő általánosítások mellett. Például ez: ha tetszik egy lány, akkor próbáld előbb a barátnőjét megnyerni magadnak.
Na ezt pl. igazán meg sem jegyeztem, mert elég embertelen és tapintatlan módszernek tűnt. De ... igazság és jó megfigyelés van benne - felteheőleg arról volt szó az este folyamán, hogy a lány nem akarta magára hagyni az egyébként talán csúnyácska barátnőjét. Nem tudom, hogy valóban az volt-e, de az biztos, hogy nem emlékszem sem az arcára, sem bármilyen benyomásra róla. Ami hát pont elég ahhoz, hogy feltegyem mások se vették észre túl sokan. Persze a szőke lény komunikálhatott volna egy kicsit kifinomultabban is, mert velem is volt már, hogy úgy esett, hogy 2n+1-en voltunk bulizni és én figyeltem arra, hogy a plusz egy ne legyen kizárva a táncból vagy a beszégetésből. Ez testbeszéddel megoldható, nem kell ehhez vagy a pasit vagy a barátnőt kizárni.
Midenesetre érdekes tanulság midenkinek: ilyen esetben abszolút be kell vonni a barátnőt. Igazából nem csak a cél elérése érdekében, de ez az empatikus viselkedés. Mondjuk hosszabb távon valószínűleg én is ezt tettem volna, de megmondom őszintén, az első fél percben egyszer sem erre figyeltem. Igaz, a beszélgetés közben sem. Mondjuk EQ-m elég alacsony, ezt egy ideje tudom, talán ezért is elemezgetem ennyit ezeket a helyzeteket. Ami másnak adottság, azt én tanulom.
A másik megoldás - ha már így eszembe jutottak az olvasottak - az természetesen az, hogy viszi az ember magával a haverját és azt ráállítja a másik nőre. Ez nyilván nem feltétlenül kulturált megoldás - megvezetni a másikat - ki is lóghat a lóláb, és a haver sem fog órákig foglalatoskodni a gardedame-mal.
A-T-F Boglárkára meg majd a napokban ráírok az iwiwen, ha már ilyen szépen kérte. Megmomdom őszintén, magamtól sosem jutott volna eszmbe. Persze mindezt a megfelelő kivárás után, mert összességében nem volt elég lelkes. A kivárásról majd egyszer máskor.
