HTML

Hűvös vadász

Csajozás és önreflexió. Tudatos élvezet.

Friss topikok

  • rekettye: ...mondjad! :D (2010.10.27. 00:31) Tovább is van
  • huvosvadasz: Na, úgy látszik sikerült túlzásba vinni az okoskodást a sztorizás kárára :). Semmi nem lett. Egyik... (2010.09.13. 15:41) Hihetően tagadni
  • rekettye: Nohát! Eddig azt hittem, hogy a véleményemmel egyedül vagyok - én lennék ElsőŐ :). Ezek szerint vi... (2010.08.31. 19:46) Mi a cél
  • huvosvadasz: @hemill: Hát sokkal intenzívebb volt az egész szitu, szóval nem annyira meglepő :). De azért neke... (2010.08.27. 22:06) Kamionosok és kurvák
  • huvosvadasz: Hát beakadt ez a félmondat, ha vonatozásról van szó, akkor ez ugrik be először, de szerintem a fél... (2010.08.21. 16:46) Ültünk a vonaton

2010.06.21. 17:04 huvosvadasz

Vége a hírzárlatnak

Igazából jó régen minden ok megszűnt, eleve már az előző bejegyzésemben is csak feltételes módban szerepelt, csak aztán valahogy nem volt kedvem megírni a történteket. Nem is tudom, hogy ide kapcsolódik-e egyáltalán, de azt hiszem bassza annyira a csőröm a dolog, hogy már csak azért is elmondjam. Meg talán ad egy érdekes csavart a történetnek, és esetleg újabb lendületet nekem.

Bizonyos tekintetben kezdem magamon a kifáradás, megcsömörlés jeleit érezni, de egyelőre nem hagyom, hogy átverjem magam. Ilyen már volt egyszer, és nagyon gyorsan elkezdett újra hiányozni a vadászat. Most alapos gyomorronásra vágyom.

Az elmúlt három hétben már aktívan a kedvenc "Living on the edge" üzemmódomban látogattam a szórakozóhelyeket, vagyis élesben ment az ismerkedés, nem volt vasárnap estére vagy hétközbenre senki, akit beütemezhettem volna, ha nem jön össze a zsákmányszerzés. Illetve hát olyan nem volt, akihez kedvem lett volna, de az ugyanaz.

Emiatt volt érdekes, hogy két alkalommal is futni hagytam a levadászott lánykákat. Pontosabban bunkóparaszt voltam és nem hívtam fel őket annak ellenére, hogy elkértem a telszámukat. Asszem Magashelyes rossz hatással van rám, ez az ő tempója. Mindenesetre az biztos, hogy szintet kell lépnem. Vannak azok a lányok, akikről könnyen leveszem, hogy örülnének neki, ha leszúlítanám őket, és ha leszúlítom, akkor egész zökkenőmentesen végig is tudom vinni a játékot. Általában csók+telefonszám a vége, ha mindketten lendületben vagyunk, akkor több is. Na ez kezd nagyon-nagyon nem érdekes lenni. De szerencsére ott vannak a magukat jó nőnek tartó nők, akik nem igazán adnak visszajelzést az embernek, ha az nem nyit. Nézelődéssel, odatáncikálással nem lehet felmérni őket. A betáncolás amúgy is rém béna módszer, természetesen soha sem alkalmaztam, csak szerettem volna felsorolással kezdeni az előző mondatot.

Két dolog izgat most módszertanilag. Az egyik az, hogy mindenféle visszajelzés nélkül megszólítsak nőket. Ez kicsit kettős érzést generál bennem, mert régebben ezt hibának tartottam - felesleges, nem célravezető módszernek - és persze rossz érzés is sutba dobni egy elég jól kigyakorolt képességet. Persze jó ez, ha másnak nem, hát ellenpróbának. Meg legalább nem görcsölget vagy unatkozik annyit az ember. Pl. pénteken a Symbolban leszólítottam egy asztalnál magában ücsörgő lányt, akiről láttam, hogy nagyon nem fog érdekelni. Kölcsönös és érdekmentes barátság. Aztán persze nem tudott annyira inspirálni - vagy mondjuk, hogy nem vagyok annyira rohadék - hogy a kezdeti érdeklődését felhúzva a végén pofára ejtsem. Egy szimpla beszélgetés két idegen között, kicsit érintve a magánéletet, kapcsolatokat, de semmi több.

A másik pedig pont a helyzetfelismerés finomítása lenne. Szombaton egyedül mentem éjszakai túrára, két új - mármint számomra új - helyet is megnéztem a Bazilikánál. Mindkét helyen elg sok volt a plázacicásan procc nő. Mondjuk, hogy jónő. Szerintük.

Az az ilyenek gondolják, hogy nem jeleznek. Tudatosan valószínűleg nem, de érdeklődni nyilván ők is érdeklődnek, annak pedig jele kell, hogy legyen. Nem gondolom, hogy ezt muszáj nagyon erőltetni, mert lehet ugye enélkül is, de trükközni, hackelni, látni a mátrixot jó dolog. Szerintem.

Na a szombat estére visszatérve. Mindkét helyen előfordult, hogy amig menőn (bénán) sörözgetve, kikapcsolva, élvezve a helyzetet (töketlenkedve) támasztottam a pultot addig megjelent az orrom előtt egy-egy lány pár táncikálni. Összesen talán három. Felbukkantak a semmiből, 3-4 számot ott ráztak különösebb lelkesedés nélkül, aztán odébb álltak. Normális szemkontaktust egyikkel  sem sikerült teremteni, és nem, nem azért mentek odébb, mert hosszasan fixíroztam őket. Kösz a feltételezést. Nem állítm, hogy mindhárom párosból legalább az egyik lány rám volt állva, nem voltak olyan feltűnőek, mint az a lény, akiről úgy egy fél éve - a jelenség felismerésekor - írtam. Inkább azt gondolom, hogy ebből a három párosból legalább egy esélyt akart adni arra, hogy kialakuljon valamiféle kommunikáció. Ez eddig triviális, de azt gondolom, hogy vagy van, vagy kiprovokálható valami plusz jel amivel kicsit biztosabbra lehet menni. Ezt megtalálni pedig izgalmas és szórakoztató játék.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://huvosvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr642098704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása