Múlt hétvégén megint volt alkalmam szétgondolkodni magam. Vagyis bénáztam, de lett eredménye. Pénteken Magashelyessel elmentünk a Vogue hajóra ecopub buliba, mert az be szokott jönni. Legalábbis most, hogy így jobban végiggondolom, a négy alkalomból ez volt az első, hogy nem sikerült begyűjteni legalább egy csókkal nyomatékosított telefonszámot. A fene, ha előbb rájövök, akkor talán jobban csípkedem magam. Most aztán kereshetek más statisztikai mérőszámot ami azt mutatja, hogy nem szoktam hibázni.
Persze ahogy kell, ott volt az a csajszika, akit a legutóbb ragadtam el, és akinél azt hiszem egy kicsit túltoltam a dolgot elsőre, ezért aztán amikor két nap múlva hívtam, nem vette fel a telefont. Most meg olyan bocs, hát így jártál fejjel nézett, amin én jót vigyorogtam, mert tudtam, hogy az a túltolás az nagyrészt szándékos volt. Teszt, hogy tényleg jól gondolom-e, hogy hiába jött fel hozzám reggelizni hajnali hat körül, ha úgy érzem, hogy nem lehet, akkor tényleg nem lehet. Ki kellett próbálni. Igazam volt.
De nem is ő volt az érdekes, hanem egy nagyon pici és egy nagyon csinos lányból álló páros. Szerintem jeleztek, forgolódtak ott mellettem egy darabig, aztán bénáztunk még egy ideig Magashelyessel, aki közölte, hogy a nagyon csinos az rá van kattanva - nem értem honnan vette, szerintem felénk se néztek, de ő váltig állította, hogy "low hanging fruit", ezért nem érdekli. Egész addig nem érdekelte, amig meg nem láttuk, hogy valami lúzer banda próbálkozik náluk. Ultimátumot adtam, hogy vagy továbbállunk, vagy rápróbálkozik. Én meg addig beszélgetek a pici lánnyal, aki szintén tehetséges volt. De persze ő is olyan beszari, mint én. Pedig mondtam neki a frankót, a lány nagyon távolságtartóan viselkedett a sráccal, aki mindig újrakezdte a beszélgetést. Volt egy jó pillanat, amikor plusz pontért úgy robbanhattunk volna be, hogy ezek az arcok még ott ácsorognak, de a lányok látványosan próbálnak szeparálódni. De hát én is elméleti szakember vagyok, Magashelyes nem mozdult, és én is gyáva voltam robbantani. Aztán jöttek még további arcok, és hát azok közt már akadt egy, aki megfelelt az idővel amortizált elvárásoknak. (Magyarul: háromkor már a csajok sem olyan válogatósak, na.)
De ez legalább megadta a kezdőlökést a helyszínváltáshoz. Én nagyon nyomtam a Holdudvart, mert ott három körül még áll a piac, Magashelyes meg a belvárosba akart visszataxizni. Vagy ha nem, hát haza. A kijáratnál a taxi szóra lecsapott egy elég csúnyácska lány, hogy akkor mehetnénk együtt, és egyáltalán nem zavarta, hogy a Moszkva tér felé pont egyikünk se megy. Viszont ügyesen kihasználtam azt, hogy ő új lendületet kapott a számára jópasi társaságtól, és csak sikerült elnavigálni mindenkit a Holdudvarba. Ott persze azon ügyeskedtünk, hogy egyikünkön se maradjon rajta. Nekem meg megint ott volt az előző bejegyzésben is emlegetett Soho beli lány, de most nem volt kedvem észrevenni. Gondoltam, majd később, aztán ettől el is tűnt, más érdekes célpont nem lévén ez később el is kezdett rendesen frusztrálni. Nem az dolgozott bennem, hogy na megint kihagytam egy jó nőt - azt az előző buli miatt éreztem - hanem az, hogy megint nem léptem, nem kockáztattam. És másnap, szintén a Holdudvarban ücsörögve, rá is jöttem az okára. Meg rengeteg dologra, amik elkezdtek dolgozni bennem, és hétfőre hatásuk is lett.
