A múlt héten kétszer is jártam a hétfői lánynál. Már nem tudom melyik hétfőről neveztem el, nem fog sokat szerepelni, de azért kapjon egy nevet ő is - Mázas lány. Szóval ő volt az, aki az első randin elővezette nekem, hogy ő hogy elijeszti a férfiakat az előéletével, és hogy mennyire nem bírja szex nélkül. Na ez a duma, ez a színház. Valójában nem az előéletével ijesztgeti a jelöltjeit, hanem azzal, ahogy ezt előadja, ahogy folyamatosan kiblogolja a loveboxon, ahol ismerkedni próbál, hogy mikor ki dugta meg. Szex nélkül meg azért nem bírja szerintem, mert masszív orgazmus problémái lehetnek. Főleg azért gondolom ezt, mert elég keményen hárított - hogy ő az utat élvezi és szeret lassan odaérni. Hát aki ennyi próbálkozástól nem ér oda, az bizony - az adott partnerrel persze - soha.
Hogy - az ő szempontjából sajnos - nem velem volt a gond, az azért elég egyértelműnek látszik. Ezeket az alkalmakat nem blogolta ki, csak néhány sejtelmesen romantikus megjegyzést tett mindenféle vágyakról, érintésekről, gyengédségről, aztán leszedte a képei nagy részét. És erre még külön fel is hívta a figyelmem. Egyébként az egész nő iszonyatosan mesterkélt, és állandóan kontrollálja magát. És ha én látom ezt valakin, az azért elég súlyos.
Eleve az első alkalom egy csőd volt. Ilyen passzív nővel én még nem találkoztam. Először csak önzőnek gondoltam, ami hát belefér, úgyhogy egy idő után abbahagytam a kényeztetését és hanyatfeküdtem mellette. Erre annyi volt a reakciója, hogy hozzám bújt. Nem volt rossz érzés, de épp nem annak volt ott az ideje, úgyhogy meg is kérdeztem, hogy ez milyen játék, amire egy akkor még gonosznak és nem értetlennek vélt nemtudom volt a válasz. Feküdtünk így összebújva egy igazán el sem kezdett szeretkezés közepén egyheti ismeretséggel a hátunk mögött, mint egy évek óta összeszokott pár valami iszonyatosan jó dugás után. Leszámítva azt az apróságot, hogy én még farmerban fetrengtem, amig ő már meztelen volt.
És akkor hirtelen azt gondoltam, hogy ez a nő csak azért rángatott fel magához, mert szüksége volt valami pótkedvesre, valakire, akitől melegséget is kaphat, nem csak faszt. És ha már melegség van, akkor a fasz nem is kell igazán. Kb. 10 perc volt amíg a felismerésből elhatározás lett, hogy hát ezt nem, nem fogsz tőlem szeretetet lopni a szex ígéretével. Fogtam magam, felkeltem, visszavettem a pólómat, szép komótosan összegyűjtöttem a szétpakolt tárgyaimat, felvettem a cipőmet és visszamentem hozzá elköszönni. Mindenféle nyomásgyakorlási szándék nélkül kedvesen megköszöntem a vacsorát, a vendéglátást és még megjegyeztem, hogy ha menet közben elmegy a kedve, azt ilyenkor nyugodtan lehet mondani. Nekem lehet.
És akkor fordult számomra abszurdba a jelenet - megszeppenve mondta, hogy ő nem érti, hogy most miért megyek el. Mert neki ez jó volt, csak én abba hagytam. Arra, hogy csak akartam egy pici szerep cserét, hogy ő is foglalkozzon velem, az volt a válasz, hogy ez nem fér bele. Feltehetőleg elég értetlen arcot vágtam, mert egyből pontosított, hogy első alkalommal biztos nem. Alig volt interaktívabb élmény, mint egy guminőre ráfeküdni. Jó, azok nem csókolnak vissza, és nem simogatják a hátadat, de a nők nagy része az én szerény, semmiképp sem reprezentatív felmérésem alapján nem tűri el sokáig, hogy ne kényeztethessen, ne legyen aktív ő is. Ez az igény, ez a vágy pedig kell ahhoz, hogy izgalmas legyen a szeretkezés, egy csomó játék alapja lehet.
Szóval valahogy túl lettünk mégis ezen a szar szexen. Dugtunk jó hosszasan, mert hát az út a fontos - főleg, ha a cél elérhetetlen. Ami meglep az az, hogy még mindig újabb és újabb dolgokról, érzésekről, szituációkról derül ki, hogy nem szimmetrikusak. Hát kérem a szeretkezés sem az. Olyan szerelmes pillantásokkal ébresztett reggel, mintha valami baromi jó dolog történt volna az éjszaka. Hacsak nem az egyébként tényleg valósnak szánt, de végül csak rángatós ijesztgetéssé szelidült lelépési jelenet húzta be egy kicsit. De nem, mert a második, szintén szar alkalom után is ugyanez volt.
